Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - PAULER GYULA: Anonymus külföldi vonatkozásai

108 anonymus külföldi vonatkozásai. részeiben, melyek a XI. vagy XII. századból valók,1) a kúnokat mindig »cbunus«-nak bivják: a XIII. század elejétől kezdve írók és oklevelek egyaránt mindig a »cumanus« kifejezéssel élnek, úgy bogy a kisebb pozsonyi krónika 1203-ig terjedő egykorú feljegyzéseiben a ehunus nevet használja : de ama későbbi toldalékában, mely a tatárdúlásról emlékezik, már a »cumanus« fordúl elő. x) Ez állításomnak magyarázatára — nem megokolására, mert arra itt nincs tér — megjegyzem, hogy Thuróczy Krónikájának II. részében, három ily régibb nagyobb részt találunk, mely egészben formáját megtartotta, és csak itt-ott van későbbi, könnyen felismerhető betoldásokkal kibővítve, vagy corruinpálva. Az első, mely megvan a bécsi képes és budai Krónikában, András és Béla versengésétől Salamon haláláig terjed, alkalmasint egy vagy közel korú, mindenesetre pedig Szent-Lászlónak canonisatiója előtt íratott. (Th. II. 44—56. с.) A második rész kezdődik Szent-László uralkodása derekán (C. 57.) és végződik II. Béla uralkodása elejével, akkor is íratott e szavakkal : »Confirmatum est ergo regnum in manu eius ; et inimicos eius dedit Dominus in opprobrium usque in praeseiiíem (Нет.« (С. 64.) Ez megvan a képes krónikában, de nincs meg a budaiban. A III. rész emennek folytatása. Kezdődik Thuróczy II. 64. fejezetében az aradi gyűlésről szóló, későbbkori, sokban absurd, betoldás után, Borics meghívásával, »Quia vero hungari, semper fluctuant injuria« sat., és megszakad a képes krónikában, melyben egyedül van meg, II. Géza uralkodása derekán, Thuróczy 66. caputjában. Hogy azonban még folytatása volt, mutatja a Miiglennél német kivonatban (Kovachich : Sammlungen Kleiner Stücke 75 — 78. 1., 51 — 55. fej.) fenntartott töredék, mely III. István halálával végződik, c's III. Béla alatt íratott. Legalább a krónika — a többi közt — említi, hogy a vak Bélát meggyalázott Sámsonnak fiai : Turda és Tamás ispánok. Ily nevü emberek pedig III. Béla korában előfordulnak, sőt egy helytt, 1180. tájon (W. С. I. 69.) világosan Thomas comes filins Sainpsonis említtetik. E részekben fordúl elő a ehunus név. Ezeket Kézai nem ismerte. A Thuróczy-féle krónika II. részének többi fejezetei Kun Lászlóig képezik — nagyjában, s annak egyes részeit nem bonczolva mondom — azt az anyagot, melyet ő felhasznált, kivont, megtoldott, simított ; ez az anyag pedig a későbbi krónikákba egy közel Kézaihoz, jelen alakjában már Y. István halála után készült rcdactioban maradt ránk, mert oly embereket említ élőképen р. o. Gyula, filius Ladislai, Conradus de Aldenburg, Stephanus, Ladislaus Gregoriift, filius Keled, a nagy-martoni Simon és Mihályt, a kik, oklevelek tanúsága szerint, ebben a korban éltek. E redactió azután természetesen már » cumanus «-t használ Th. C. 39, anélkül, hogy M. Floriauussal interpolatióra kellene gondolnunk,