Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - PAULER GYULA: Anonymus külföldi vonatkozásai
külföldi vonatkozásai. 115 Erdély határairól a névtelen jegyző mitsem mond. Egy helyt említi csak, hogy annak lakóit a kúnok és bessenyők zaklatják, mi eszünkbe juttatja a német vitézek letelepítését a Bárczaságban a kúnok ellen 1211-ben, és a »Bessenyő erdőt«,1 ) melyet II. Endre is említ 1224-ben a szászoknak adott privilégiumában. Az oláhokról e helyütt nem szólunk. Legújabban divatba jött incolatusnk kérdésével kapcsolni össze Anonymus korának meghatározását ; de talán nem a legjobb methodus, még vitás, és teljesen el nem döntött kérdéseket használni fel más vitás kérdéseknek eldöntésére. Elég megjegyeznünk, hogy ő még Erdélyben az oláhok mellett szláv lakosokról is tud: II. Géza korában telepített szászokat, és a székelyeket, kikről 1213-ban szól először oklevél, nem említi.2 ) Azok a székelyek, kik elbeszélése szerint a Mén-Marót ellen indúló és a Korogy-érnél Szentes tájékán táborozó Usubuu és Velechez csatlakoztak : úgylátszik Mén-Marótnak alattvalói voltak, és nem lehettek az erdélyi székelyek, hanem a bihariak, kik még 1217-ben Biharban egy külön századot, Székelyszázat képeztek, és Székelyliidon, Szent-Jobb táján, a Meszesnek vezető út irányában lakhattak.3 ) Általában véve, névtelen jegyzőnk ez epizódjában — mely idegen nemzetekre vonatkozván, itt tárgyalható — két történelmi eseményt vagy hagyományt találunk összekapcsolva. Az egyik Mén-Marót személye, ki Biharban lakik. Kézai és a képes krónika szerint Magyarországon Szvatoplug uralkodott, midőn Árpád bejött, de némelyek — teszik hozzá — »úgy beszélik, hogy a magyarok második bejövetelökkor Marótot, nem Szvatoplugot !) Anonym. С. 25., С. D. III Д. 106., 443. 2) С. Dipl. IIIjv 146. 3) Anonym. С. 50., 51. Kegestrum de Varad, 208. §. V. ü. Szabó Károly érdekes értekezését : A magyarországi székely telopekröl (Századok 1880. 490. és kk. 11.), melynek eonclusióit egyébiránt mindenben nem oszthatom. Székelyeknek tartom a szentjobbi kolostor custodes nemorumjait is, kik 1169-ben említtetnek. (C. D. VIl/j. 162.). De ezek, valamint a székelszásziak, nem voltak teljesen szabad emberek, nem voltak eredetileg a vághi székelyek sem (C. D. IV/3. 547.), mit nagyon meg kellene fontolni azoknak, kik ezekben a székelyekben, az aranyosihoz hasonló kitelepítéseket látuak.
