Századok – 1882

Értekezések - JAKAB ELEK: Kelemen Lajos életének ismertetése. 760

7(56 különfélék. kölcsönképen előre, a Kelemenét Kolozsváratt rendes idejében felvevén : neki egy egész hónapig fizetése nem volt s csak igen nagy bajjal tudott a drága fővárosban élni. Megkísérlette Zeykkel barátságosan egyenlítni ki a dolgot, de foganata nem levén : a kir. főkormányszéknél ellene panaszt támasztott; hosszasan folyt a kikérdezés, az irkálás Bécsben és Kolosváratt hónapokig tartott, mígnem végre a kir. főkormányszék Zeyktől az illetéktelenül felvett fizetési részletet levonathatta. 1837. júl. 26. 600 forintos Írnokká neveztetett. 1838-ban. sept, 26-án egy udvari fogalmazói állomás üresedvén meg : Kelemen kérte azt neki adatni s indokűl felhozta, hogy ő 22 év óta szolgál különböző közhivatalokban, szorgalommal dolgozott mindenütt, Bécsben utóbb bárom hónapig vitt fogalmazói teendőket, s őt mint unitáriust, a kért állomás, az 1809. évi mártius 15-ki udvari rendeletnél fogva, mások felett annál inkább megilleti, mert ő azon legfelsőbb hatóságnál az egyetlen unitárius. E kérése azonban nem teljesíttetett, s hihető, ez volt oka, hogy vallásának elhagyására határozta el magát, a mi által erdélyi rokonaitól, akik mind unitáriusok, végképen elszakadt, s azok rokonszenveért kárpótlásúl herczeg Páfffynál biztosítottabb állást és legalább egyideig nagyobb jóllétet szerzett meg maga és családja számára. E helyzete 1848. április haváig tartott ; akkor kényszerülve látta magát ismét pályát változtatni s előbb ápril 24-én a m. kir. közlekedésügyi minisztériumnál kért alkalmaztatást, felhozván indokai közt, hogy 22 évig szolgált, 14-et az erdélyi kir. főkormányszéknél, 6-ot az udvari kanczelláriánál ; hivatala mellett mindig a tudományokkal foglalkozott; azokban való jártassága elismeréséül egy magyar főúri házhoz [fennebb már meg volt nevezve] nevelőnek hivatott meg s ott e minőségben — hivatala mellett —hat évig működött; vízszabályozási kir. biztos gr. Pálffy Ferdinánd Lipót által pedig mint tollvivő alkalmaztatott, a közlekedési tárgyakkal 6 év óta foglalkozik s elegendő járatossága van benne. Kérelme ellát tatásának nincs nyoma a beadványon. Másodszor is folyamodott ápril 27-én [István főherczegszálloda, 109. számú szállásáról] a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, valami állást kérve. Megrázólag adja elé akkori szerencsétlen helyzetét s egyszersmind egész életének tragicus folyamát. Minthogy ezen csaknem kétségbeesés közt írt önvallomás az Autobiographiák hitelességével bír, a hol az író bizonyosan őszintén fedezi fel élete szerencsétlen változásait, reményét és csalódásait, s legföljebb tán a színezésben lehet túlzás : ennél fogva ezen kérvénye tartalmát — kezdetének néhány nem a dologra tartozó helye kihagyásával — közleni érdekesnek