Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

ÉS VELENCZE. 9-ikén újabb levelet intézett ez iránt a velenczei berczegliez. Ebben azt írja, bogy a velenczeiek válasza kétértelműén volt fogalmazva s ezért nem lebetett világosan megérteni, vájjon meg akarják-e,adni ez idő szerint, vagy pedig visszatartják az ő nagy kárával. Óhajtja tehát, hogy gyorsan kinyilatkoztassák, akár igenlőleg, akár tagadólag, mi a szándokuk, hogy tudjon mihez igazodni. Zsigmond király ugyan kétségkívül igen jól megértette a velenczeiek addigi elútasításait, de nem kívánta azt tenni, hanem a helyett a jelen levéllel egyenes nyilatkozatra kényszeríteni. A minthogy az egész azt a benyomást teszi, hogy oly hangúlatban íratott, mikor a király nagy mértékben boszús volt s e levél mintegy bevezetésül kívánt szolgálni a velenczeiek által elkövetett sérelem megtorlására. Azonban Zsigmondon is gyakorta megesett, hogy egyszer-egyszer fölindúlásában tovább ment, mint a mennyire tulajdonkép akart. Úgy volt ez úttal is. Mit válaszolt Velencze az ő levelére, nem tudjuk ugyan — e darab hiányzik a fenmaradtak közül, — de a további események nem hagynak fenn semmi kétséget aziránt, hogy ismét elútasító volt. És Zsigmond mégis hagyta a dolgot a nélkül, hogy további lépéseket tett volna, csak a nyár folyamában küldött ismét követet s az ennek adott útasítás ismét csak a szokott módon hangzott. Ez ismét kifejezé csodálkozását a felett, hogy Velencze nem akarja a kérdéses összeget megadni, holott a mngyar király a békét soha sem szegte meg és semmit sem tőn a velenczei köztársaság ellen. A szokásos felszólítás maga után vonta a szokásos választ. »Meg vagyunk győződve, felelék, hogy a király ő felségének szándéka irányunkban és községünk iránt mindig jó volt és barátságos, hogy mindig békében kívánt és kíván velünk élni és annak határozatait megtartani. De ha a király jól megvizsgálja és tekintetbe veszi, a mik az elmúlt időben Magyarország és koronája tisztessége és jó állapota érdekében, annak fentartása és öregbítésére általunk történtek, ha tekintetbe veszi a két békének, a réginek és az újnak pontjait, biztosak vagyunk, hogy van ő felségében annyi bölcseség és erény, hogy nyíltan bevallja és mondja, mikép mi és a mi községünk nemcsak barátai, hanem épen legjobb barátai voltunk neki, a mondott Magyarországnak és koronájának. Ennek a békének pontjait semmikép meg nem sértettük, hanem teljesen megtartottuk. A mi azt illeti, hogy a király csodálkozik azon, hogy megtagadtuk már négy év óta ama pénznek fizetését, s hogy nem tudja annak okát s azt akarja, hogy mondjuk meg neki, azt felelhetjük: mi nem akartunk máskép mint tisztességesen beszélni azon követekkel, a kiket ez ügyben U. a. V. 39. 52*