Századok – 1882
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728
756 nápolyi lászló trón követelése hozzánk küldött s azért mondtuk, hogy némely tisztességes és észszerű okokból nem felelhetünk. Felszólítva azonban ezt mondjuk — ez a felelet az egyetlen érdekes pontja a válasznak, mert ebben már majdnem nyíltan kimondják, hogy Magyarország rosz helyzete az oka a nem fizetésnek — annyi és oly dolgok történtek Magyarországon és a dalmát részeken, a melyeket tisztességből nem részletezhetünk, hogy Magyarország és annak koronája azok következtében nem voltak képesek irányunkban azt teljesíteni, a minek teljesítésére a mondott békekötés szerint kötelesek voltak. Ez okból adtuk a király követeinek ezt a feleletet. De valamikor Magyarország és koronája megtehetik azt, a mivel a mondott kötések értelmében tartoznak, mi is készek leszünk megtenni azt, a minek általunk kell történni, miután ő felségével, Magyarországgal és annak koronájával mindig kívántunk és kívánunk békességben élni.«1) S a magyar királynak e válaszra nem volt mit felelnie, mert belátta, hogy annak, katonai ereje növekedése nélkül úgy sem lenne súlya. A következő években sokkal kevesebb volt az összeköttetés akár László és Velencze, akár Zsigmond és Velencze között. László, úgy látszik, maga is meggyőződött arról, hogy neki nincs itt mit keresnie, figyelmét egészen elfordítá Magyarországtól, hagyta Hervóját helytartójául úgy gazdálkodni, a mint neki tetszett, maga csak annyi részt vett a dolgokban, hogy adományokat, kiváltságokat osztogatott oly módon, a mint az iránt neki előterjesztést tettek. О lemondva azon reményről, hogy Magyarország királya lehessen, Olaszországra fordította figyelmét s azon volt, hogy, ha már magyar király nem lehet, legalább Olaszországnak tudja tekintélyes részét hatalma alá hajtani. Az olaszországi kérdések foglalták el első sorban Velenczét is, a melynek törekvése ez idő szerint oda irányúit, hogy a Viscontik, Carrarak, Scalak és Esték viszályait felhasználva magának szárazföldi birtokot szerezzen. Mindazonáltal nem szűnt meg folytatni azt az eljárást, a melylyel Dalmácziában különösen, s az adria melléki tartományokban általában előkészítendő volt a talajt saját uralma megalapítására. ÜSÍem volt Dalmácziában oly város, a melylyel a köztársaság összeköttetést nem tartott volna fenn, mindegyikben megtelepültek kereskedői, ezek védelmére megjelentek consulai, jegyzői, a kik nemcsak a kereskedelmi érdekek védelmét tekinték feladatuknak, hanem politikai befolyásra is törekedtek. Gyakorta kölcsönzött a köztársaság vagy annak egyik-másik előkelő polgára városoknak és főuraknak : ez ismét egy oka volt a hatalom kiterjedésének, mert ha egy kapott, !) U. A. V. 44.