Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

746 t. balassa bálint Losonczy Aima, a költő szerelmét bírván, távozott Slavoniába. Másnak kell lenni a kit elhagyott akkor, mikor megházasodék, olyannak, a kivel folyton érintkezett, s a ki őt kérve-kérte : ne nősüljön meg, maradjon az övé; a ki megesküdött neki, bogy soba nő nem fogja őt ügy szeretni mint ő s a ki midőn látta, bogy könyörgései hiábavalók, ismerve lovagja bensejét s ismerve talán a nőt — Dobó Krisztinát — is, kit elvenni akart, megjósolta, hogy boldogtalan lesz. Erre vonatkozik a szép költemény következő strófája : Titkos keservemben hűli orezámrúl könyvem, Kólám mit prófétált, tiílt mert mind fejemen, A ki keservesen válék el én tülem. A XXXV. számú támpontot nem nyújt; a következőnek csak első sorát bírjuk : forduljunk a XXXVII. számúhoz, mely a Júliáról szerzett költemények elseje, melyet akkor írt »mikor az felesígétűl elvált.« A költő újra szabad. Régi szerelmének nyájas képe bátran, békében, fényes világban, rosz feleség sötét képétől be nem árnyékolva ragyoghat lelkében. Cupido a költőnek bemutatja Júliát ; következik Júlia rajza, rövid oly leírás, melynek az egész magyar irodalomban talán csak a Petőfi »tündér-orczád tejben uszó rózsája« a párja. Cupido mondja Júliáról ímhol szép Julia, anyám helytartója ez föld kerekségében, Szemiben nyilamat, horgas kézijjamat adtam szemöldekibe, Szívem ajakában, fáklyám orezájában, mézem foly beszédiben. Álljunk meg egy pillanatra e fönséges nőnél. Lehetett-e ez a Júlia Losonczy Anna ? Mielőtt rá felelnénk, vetkezziik le a költői hangúlatot, a mibe e gyönyörű hasonlatok beleringattak s legyünk — nagyon prózaiak. Nem fog ártani, mert nem a költői rovására s nem az igazság kárára történik. Vájjon hány éves volt Losonczy Anna, mikor Balassa ( Bálint e szép költeményt irta? Ungnádné legkésőbben 1550-ben született, mert atyja halálakor (1552.) kisebb buga Fruzsina is a világon volt. Legyünk udvariasak s mondjuk csak legkésőbb ; noha okunk van azt hinni, hogy Anna a 40-es évek szülötte. De lia csakugyan 1550-ben mosolygott is rá először a nap : 1588— 1589-ben, mikor Balassa felesége válása után a költeményt írta, már 39—40 éves matróna volt. Nehezen hihető, hogy élte javát