Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

ÉLETÉBŐL. 747 élő 36—37 éves férfi egy negyven esztendős asszonyság iránt oly szerelemre gyuladjon, mint a minőt a Júliához írt versek lehelnek s pedig annál nehezebben, minél inkább bizonyos, hogy azokat a verseket a költő Balassa s nem valami főúri udvari poéta írta. Azt hiszem sokkal természetesb arra a régi szeretőre gondolni, kit még 4 év előtt is oly forrón szeretett, kinek emléke a boldogtalan házasság ideje alatt neki vigaszt nyújtott, ki a 3—4 év után is 26—27 esztendős szép menyecske volt : a másik Annára, Nogarollinéra. 1588-ban mikor »jó hamar lovakért« Erdélyt járta be, Kassán utazván keresztül, láthatta újra az 1585. óta ott lakó Harrach Annát, s tán épen ez alkalomból készült a XXXIX. sz. kedves kis vidám dal, melynek czíme: »Hogy Júliára talála, így köszöne neki.« Ez az »argumentum senectutis« érvényesítendő a XXXIV. számú versnél is már (csakhogy nem akartam ott a mondandóknak elébe vágni) s megállja helyét kifogás nélkül valamennyi Júlia-féle költeménynyel szemben, sőt a Coeliáról írtaknál is. Különösen kiemelem ez utóbbiak közül a XIV. számút, melyet akkor írt a költő, midőn 1589. végén Magyarországból kibújdosott. A gyönyörű búcsúdal a következő szakaszszal végződik : Immár sólymocskádat, Kedves madárkádat, Kit karodon hordottál, Klárisokkal rakott, Szkófiummal varott Lábzsinóron tartottál — Bocsásd el békével Szegényt, hadd menjen el, Reá ne haragudjál ! Lehet-e itt Losonczy Annára gondolnunk ? Még csak egyet kell megemlítnem. 1587-ben Losonczy Anna özvegygyé lőn ;1

) 1588-ban Balassa Bálint szabaddá nejétől. Ha régesrégi első ifjúkori szerelme az, a kit most is szeret, ha annak viszonszerelmét illetőleg csak századrész is igaz abból a mit a költő annyi édes dalban zengett : akkor érthetlen, kima-Gauhe Gen. hist. Adels-Lcxieon II. 2830.