Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

életéből. 745 A költemények, a mint azokat Hartyáni Imre a költő manuscriptuma után leírta, időrendben következnek. A XXIV., XXV., XXVII. számúak bizonyos, liogy 1578-ból valók. Innen a XXXIII. számúig következők az 1578—83. évek közti időben keletkeztek, a mely utóbbi évben a költő kázasúlni készülvén, »bűne bocsánatjáért könyörgött.« Boldogtalan bázas életéből (1584-88.) valók a XXXIV-XXXVI. számúak. A következőt »akkor szerzette, mikor az feleségitűl elvált« — s ettől kezdve jönnek a Júliához írt s vallásos költemények, a Coeliárúl írt s más virágénekek, az 1588. s következő évekből. Már most, ha a XXVIII. számú közönyös éneket átugorván, a következőt vizsgáljuk : ennek tartalma meggyőz bennünket arról, hogy nem Losonczy Annáról beszél a költő. Az a baja, hogy nem leli »semmi módját mint kell szemben lennie« kedvesével ; de uem távolság választja el, mint Losonczy Annától, ha erről szólna, elválasztaná ; hanem az irigyektől nem juthat »mint tevistől a szép violához (!)« hozzá. Egyedül akar lenni vele; mások előtt, társaságban eleget láthatja. A XXX. sz. költemény ismét nem Losonczy Annához van írva; bizonyos ez abból, hogy a 25-dik versszakban így szól : Engem, hogy igazán szeret azt megtudtam ; Kiért magam én is csak néki ajánlottam. Ezt Losonczy Annáról legalább 5 esztendei szerelem után nem most kellene elmondania. De elmondhatta új szerelméről Harrach Annáról. Azt gondolom azért, hogy e költemény 1578 — 1579-ből, a viszony elejéről való. Lehetetlen, hogy ettől az időtől házas élete végéig többet ne elállott volna Balassa, mint az az egy-két reánk maradt költemény. A XXXI. számút, melynek csak első sorát bírjuk, s a két következő vallásos tartalmút átugorván, ama nevezetes költeményhez érünk, (XXXIV. sz.) melyet »akkor szerzett, hogy a felesége idegenségét és hamisságát eszébe kezdte venni .... jutván annak az szerelmesinek igazsága (— igaz volta) eszibe, a kit ok nélkül bolondúl elhagyott volt felesigiért.« A feleség hűtlensége visszaemlékezteti őt arra, kit »mint gyümölcsiért diófát ág közül, tűlem úgy elverém javáért ok nekül.« De elverte-e, értsd: elhagyta-e Losonczy Annát ? Nem.