Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

683 táhcza. A társulat ezt szíves köszönettel fogadta, s közléseit a társulat közlönyeiben fogja értékesítői. Végül pénztárnok bemutatta múlt e'vnegyedi számadását. E szerint : Jul.—sept, havak bevétele 6,233 frt 03 kr kiadás 879 frt 24 kr pénztármaradvány összesen 5,353 frt 79 kr VÁLASZ TIIALY KÁLMÁNNAK, »SZÉCHÉNYI PÁL S A MAGYAR NEMZETI POLITIKA« CZÍMŰ TANULMÁNYOMAT ILLETŐ ÉSZREVÉTELEIRE. (Olvastatott a Történelmi Társulat 1882. július havi ülésében.) Jelige : .... de tous les attentats sur la liberté, le plus coupable est celui qui touche à la liberté de l'histoire .... Camille Rousset (Revue d. d. Mondes 52 köt.) Leirom egyszerűen, a mit élőszóval mondandó valék Thaly Kálmán a dolgozatom elleni kifogásait általánosítva, veszedelmes iránynyal vádolja »történetíróink legifjabb nemzedékét.« A dologban kétségkivül van valami. Az igyekezet, nemzeti történetünk mozgalmait a források tényszerű tanúsága szerint, a kritika szövétnekénél a maguk valóságában megismerni, azokról elfogúlatlan, tárgyilagos képzetet alkotni, mind jobban terjed. S a mely mértékben tisztult felfogásunk az élő államról — azon mai magyar államról, melynek vívmányai és nyomorúságai közepette élünk, s a melynek létharczát mindnyájan küzdjük : ép oly mérvben kezd belátásunk a múlt szövevényeibe, a történeti magyar államba s annak létküzdelmeibe tisztulni. Ez bizony veszedelmes lehet némely történelmi előítéletre, némely hagyományos ferdítésre, vagy félreismerésre, némely tetszetős, de alaptalan történelmi legendára nézve. Ámde mindenesetre nem kevésbé veszedelmes azokra nézve is, kik e tárgyilagos álláspontot elfoglalják és merőben az igazságot keresvén, azt legjobb meggyőződésük és képességük szerint kidomborítani igyekeznek. Mert ez még mindig igen hálátlan munka, mint azt némileg saját példám is tanúsítja. Mert ugyan kérem tisztelettel, hol van ma Magyarországon az az udvari párt, az a camarilla, hol lappanganak azok a szervezkedett »aulicusok, « kik törődnének vele, vagy csak tudomást is vennének róla, ha egy író valamely tudományos munka, vagy szakközlöny hasábjain egy történeti alakot bonezol, vagy valamelyik történeti mozgalomnak kizárólagos honmentő volta iránt, némi kételynek ád kifejezést? Az egyedüli jutalom, mely a mai Magyarországban ezért bárkinek