Századok – 1882
Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682
tárcza. 683 bizton kijut, az, liogy hazafisagat gyanúsítják, nemzeti erzeket ketsegbevonják, és nevét sárba rántani igyekeznek. Hanem haladni a taposott országúton — a martyriummal tetszelegni, mikor senkinek és semminek baja nem eshetik, — beleharsogni a tetszetős, bár régen tárgytalanná vált frázisok tárogatójába : ez a helyes út, ez a kifogástalan hazafiság, mely mindig biztos sikerre számíthat, ez a kellő »czéltudatosság«, sic itur ad astra ! Csak nehezen bírok ellentállani a kísértésnek, hogy tüzetesen ne elemezzem az olcsó, de hasznos hazafiság ezen népszerű irányát és ne taglaljam azon »pseudo-martyria« tüneményét, mely ellen az athéni közjog külön keresetet nyújtott. Azonban nem csak с hely iránti tekintetből — hová az ilyes nem tartozik — vetek ebbeli kedvemnek féket, hanem azon személyre való tekintettel is, mely ellen az ilyetén észrevételek éle az adott esetben irányulni látszhatnék. Mert nekem Thaly Kálmán ellen fordúlni valóságos ömnegtagadásomba kerül, és csak az önvédelem szüksége kényszeríthet arra. Eu tanítványa voltam és idestova tizenöt esztendeje, hogy az ő auspiciumai alatt léptem ki az irodalmi térre. Hogyha a történeti társulat pályázati felhívása által ösztönöztetve, a Széchenyi Pál jellemzésével léptem versenybe, úgy az nem véletlen szülte ötlet volt, hanem magyar történelmi tanúlmányaim egész irányából folyó terv. Ha ennek képződésére egyéni hatás valaha egyáltalában befolyt, úgy az pályáin küszöbén a Thaly Kálmáné volt. — S azért részemről a következőkben lehetőleg kerülni fogok mindent, minek személyes éle lehetne. Deepen a jelzett körülménynél fogva felette csudálkoznom kell, hogy Thaly forráskészletemet a tanulmányomban inkább érintett, mint tárgyalt korra nézve, olybá tünteti fel, mintha az mindössze és kizárólag a jegyzetekben idézett müvekre, és forrásokra szorítkoznék. Ezen imputatió a jóhiszeműség teljes hiányában szűkölködik. Az a kép, melyet én Széchenyi Pálról vázoltam, bármi hézagos legyen, — és Thaly Kálmánnak a tanulmány lényege, a Széchenyi jellemzése ellen nem volt érdemleges kifogása — a felfogás, melyet ama korszak vezér-tényezői, és politikai jelentősége tekintetében tanúsítottam — világossá fogja tenni mindenki előtt, kinek történetírásról fogalma van, s a ki látni álcár: hogy az bizony nem abból az egy, egészen specialis természetű, idegen forrásból meríttetett, melyre tanulmányban alább megjelölendő okoknál fogva ismételve hivatkozás történt. Voltaképen miről is van itt szó ? Egy a versenyfeltételek szerint, mindössze nyolez nyomatott lapra terjedhető egyéni jellemzésről, melynek, mind a pályázat kimondott czélja, mind, már csak ezen külső térfogati feltételnél fogva is, nem lett volna szabad tartalmaznia, sőt nem is tartalmazhatott egyebet, mint az illető szerzőnek általános felfogását, egyéni reflexióit, néhány tömör vonást, mely a hazai történet valamelyik kiváló alakját, a maga benső szellemi lénye szerint feltüntetni, s az çscménybeli vagy életrajzi adatok felhor-47*
