Századok – 1882

Értekezések - WERTHEIMER EDE - Berecz : Fehértemplom város tanügy-története. Ism. 678

TÖRTÉNT, ! I nioiui.oiî. Kárpát, ele a lei igazi nagyszerűségében akarja látni, az jöjjön ide a hol a Hernád mossa lábait. Szentkereszthez, Ipolyi Tusculanumáboz érve s arról írva, kitérést tesz s nagy méltánylással szól a magyar művészet-történelemről, s a régészetről. Ipolyiról, mint a magyar főpapság díszéről, mint a magyar tanügy, művészet, történelem, régészet nagyérdemű bajnokáról a legmélyebb tisztelet hangján emlékezik. Munkája végén, visszapillantva egész útjára, a vezérférfiakra, a kikkel érintkezett s a kikről írt, felkiált : boldog az az ország, melynek ilyen férfiai vannak ! È rövid vázlatból is láthatjuk, hogy Smolka munkája érdekes és tanúlságos olvasmány. Bizonyára egyike a legjobbaknak, melyeket a lengyelek magyar viszonyokról olvashatnak. E szép munka is tanúsítja, mily jó gondolat volt a m. történelmi társulattól, hogy a krakkói akadémiát sárosi kirándulására meghívta ; viszont a krakkói akadémia sem választhatott volna jobban, mint midőn képviseltetésével Smolkát bízta meg. SZÁDECZKY LAJOS. Fehértemplom város tanügy-története я város keletkezesétől a mai napig. Irta: Berecz Gyula. Fehértemplom, 1882. Néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót e furcsa czímü és még furcsább ajánlattal bíró könyv. Megjelenésekor a napi lapok sietve mondták cl felőle stereotyp »ismertetés«-eiket, mondva-csinált »bírálat«-aikat, melyek csaknem kivétel nélkül mind azon spanyol író jelmondatát juttaták eszünke, ki könyvét körűlbelől e szavakkal bocsátá a világ elé : Edes könyvein mentsen isten könyvárusoktól ; Megdicsérik, de eladják olvasatlanul. A 15 ívnyi, nagyobb kötetet képező könyv nem közönséges igényekkel lép még nem gazdag nevelés-történeti irodalmunk terére, к ezen körülmény ösztönöz minket, hogy a mű megjelenését jelezve, néhány észrevételt mondjunk felőle. Bészletező ismertetésbe nem bocsátkozunk, mert tárgyánál fogva nem tartozik szorosan folyóiratunk körébe, a feldolgozás pedig olyannyira primitiv, hogy az általunk számba vehető monographiák színvonalán jóval alúl áll. De mint történelmi műről, elmondunk egyetmást. A tér, melyen szerző »mozgik«,,igaz, nem nagyon művelt ága irodalmunknak, de Lu brich, Kiss Áron, Dölle — s bogy a