Századok – 1882

Értekezések - WERTHEIMER EDE - Berecz : Fehértemplom város tanügy-története. Ism. 678

történeti irodalom. 679 legjobb nevet említsük — Molnár Aladár szolgálhattak mintául arra, bogy paedagogia-történetet hogyan kell írni. Szerző ugyan panaszkodik, hogy nincs »oly munka, melyet mintáúl vehetett volna,« s ezért kényszerítve volt »maga állítani fel rendszert« ; mégis könyve a rendszertelenségek halmaza. Bevezetésül szerző a volt Temesi Bánság népeiről szól Böhm Lénárt Dél ma gya r ország vagy az úgynevezett Bánság külön történelme nyomán, e műnek szószerint átvett helyével jellemzi a lakosságot mely nagyrészt »vadászat és állattenyésztésből tengette életét,« s így benne »restség, prédavágy, árulás és kegyetlenségre való hajlamok fejlődtek ki.« Elmondja, hogy gróf Mercy miként osztotta be a Bánságot, hogy »minden falunak meg volt a maga kinéze (falubirája.)« E »fő-és kinézek a népből választott egyének voltak« s midőn a berendezés mindenütt »foganatosítva lett«, Mercy idegeneket telepített le. »Ezen telepítvényesek alakították meg« Fehértemplomot. Tehát Fehértemplom meg volt alakítva s igy 1717-ben »keletkezett.« A város rövid történetét — Böhm Lénárt másik munkájából idézés nélkül átvett részletekkel — csak kivonatosan ismerteti. Felemlíti, hogy miként ismerte meg gróf Mercy a Nera völgyet, »és határozta el magát e helyet betelepíteni« ; miként szenvedett a város »az ausztriai és török porta között kiütött súrlódások« miatt; miként fogtak a katk. templom építéséhez 1803-ban s tették az alapkövet 1805-ben; miként következettbe a »magyar szabadságharcz« ; miként védték a várost az »ideküldött« honvédek s tartották »megszállva« ; miként tettek látogatást »Fehértemplomban« I. Ferencz és I. Ferencz József О Felségeik és végre mikép »lettek kivetve« elviselhetlen magasságig »az adó és egyébb terhek.» Csak röviden, de elég bő compilatioval emlékezik meg Bánság iskoláiról a XVIII-ik században, azután áttér Fehértemplom tanügyének tárgyalására. A városi levéltár iratait részletes kivonatokban mutatja be, minden kritikai észrevétel nélkül, terjedelmes adatokat sorol fel a »nemzeti iskola«, »szerbiskola«, »illyriskola« »normalisiskola«, »trivialisiskola«, »a vasár- és ünnepnapokon« tartott »ismétlőiskola« történetéről. Hiven feljegyzi, melyik tanító mikor és honnan jött, meddig működött, mikor nyert áthelyezést, mennyi fizetése volt. Megtudjuk e feldolgozatlan anyagból, hogy Fehértemplomon a legelső tanító Weither Máté volt, utánna jött Reitzer Mátyás, »kinek Gertrud nevű felesége 1740. oktober 20-án halt meg.« Reitzer után jött Kol er, Koler után Hildesperger, ezután Wazelhan és igy tovább. Megtudjuk továbbá, hogy 1738-ban a fehértemplomi plébános Spindler volt, ki az anyakönyveket