Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

628 GtlYMESI GRÓF FOKGÁCII SIMON hatalmas uralkodó őszinte rokonszenvet, s a vele lévő magyarok iránt részvétet, -- ellenben a bécsi udvarral szemben, az ellenében elkövetett többszöri sértésekért, gyűlöletet táplált. Beléegyezett tehát a Rákóczi ajánlotta módba: megvesztegetni a pénzsóvár török ministereket, s e czélból váltókat adott a fejedelem követe : Pápay János kezére. Pápay a legjobb kilátással indult meg, s Rákóczi és Bercsényi azt hivék : tekintélyes orosz sereg élén fognak mihamarabb visszatérhetni és a cs. hadakat az országból Bécs alá kergetni. így állának a dolgok, — még akkor Pápay titkos missiója a moldvai vajda gyanakvása miatt nem hiusúlt vala meg, — midőn Forgách röpiratát írta. És ő mégis nem bízott az orosz hadi segélyben, a török háborút már bizonyosnak tartotta, s élesen, reálisan ítélt. Külső segítséghez emberi mód szerint nem bízhatunk — írja, — »mert az czár occupatus az törökkel, s akármely részre forduljon neki a szerencse:« lia jóra s győz,— hadjáratát folytatni, győzelmeit kizsákmányolni fogja ; ha viszont balra : akkor magától megbomlik a reménység. A többi állam, pedig még hadakozik egymás közt, — mástól az egy czáron kívül nincs várnunk segítséget. De továbbá, »az szükség oly nagy már is a magyarok között, hogy már-már élhetetlennélesznek.« És ha szintén a czár adna is »az mint hirdetik, valami segítséget az táplálásra« a bujdosóknak: váljon mi véggel és mi formán? pensio, fizetés, vagy más nevezet alatt-e ? Ezt »jól köll, írva megtudui ; mert non bene pro toto libertás venditur auro.« S hogyha szánakozásból ad is a czár valamit a magyarok eltartására: »ád-e annyit, hogy mind az bujdosó Méltóságoknak s mind más rendbélieknek pro victu et amictu, magoknak, cselédjeknek elegendő légyen ? Mert non solo pane vivit homo ; étel-ital mellett ruházat és pénz is kívántatik.« Am, ha volna is mivel élni : itt, »ezen nagy háború és zűrzavar alá vettetett és óránként várható változásokban, ebben az Lengyelországban megmaradhatni-e valahol cselédestül bátorságosan ?« Várba szorúlni nagy dolog idegen országban, s aunálinkább csoportban is lenni a magyaroknak nagy bátortalanság : mert annál több szem fog beléjök ütközni, és egyszerre elvesztheti a szerencsétlenség mindnyájokat első változás alkalmával,