Századok – 1882

Értekezések - THALI KÁLMÁN - Ghymesi gróf Forgácb Simon - 617

mint író. 629 minthogy nekik, mint a czár szövetségeseinek, az német, svécus és török egyaránt ellenségök. Végre, a mi a 'czár újabb közbenjárását, mediatorságát nézi a bécsi udvarnál : jól tudjuk a múltból, hogy azt, midőn ITrbick által felajánlotta is, — még csak megkallgatni sem akarták Bécsben; sőt a saját szövetséges társaiknak: az angol és hollandi államoknak ismételt közvetítő javaslatait is félrevetették. Mert a bécsi udvar »egyátaljában csak megátalkodott abban, hogy harmadikat ezen magyarországi villongásban nem akar admittálni, hanem a mire megyen is: idegen intermediator nélkül cselekszik.« Annálinkább vissza fogja tehát most vetni a csak simplex (nem fegyveres) interpositiókat. Azért a külső hatalmasságok közbenjárásától egyebet nem várhatni, mint hogy a bécsi udvar »megharagítván azokra, az kik az ország törvényétűi ellépvén, idegen intermediatort keresnek : azok in perpetuum számkivettetni fognak. Es így az bujdosók az sok tétova habozó reménség alatt magokat és maradékokat minden örökeiknek elvesztésivei nem fogják-e örökösen nagy romlásra juttatni, irrecuperabiliter ? s utoljára is, orcza pirúlással pedig, csak ad gratiam vitae nem fognak-é az nagy szükség miatt és ex desperatione szorulni ?« íme, ilyen sötétnek, még a bekövetkezett szomorú jövendőnél is sötétebbnek látta a helyzetet Simon úr. Mindezek ellenében mit vél tehát követendőnek ? kifejti röpiratának harmadik részében, melynek czíme: Consilium, jeligéje : »Bespice praeterita, aspice praesentia, prospice futura.« ITerodot Lib. VII. És »Svadeo tibi bene deliberare, in quo maximum est lucrum ; nam etiamsi aliter accidat: niliilominus tamen bene consultum est, et superavit fortuna consilium.« Ilyen bölcs mottók és jeles aranymondatok idézése után fog hozzá Forgách két fő »consideratió« fölvetéséből és megoldásából álló okoskodásához, melyet csak rövid kivonatban adunk. Első consideratiója : Váljon nincs-e nagyobb biztosíték a közvetítők által nyújtott úgynevezett gvarantiánál ? Ez — úgymond — a legrosszabb orvosság, mert kényszerített barátság egy ellenség helyett kettőt csinál. S minő barátod lehet az, a ki irántad mutatott hűségét nem a saját lelkéből meríti: hanem csak