Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Széchényi Pál kalocsai érsek s magyar nemzeti politika (1642-1710.) Koszorús pályamű: 273

278 széchényi l' a t. de nem alaptalan; mindenesetre kortársai felfogását visszatükröztető, melyet a történet s az utókor nem hazudtolt meg, csak enyhített. Érvénye különben kihatott a magyar főrendiek és országnagyok egész körére, mely az udvar körül csoportosult, mit constatálni kell, a nélkül, hogy jogosúltságát kutatnám. Ily viszonyok között a közvetítés és békéltetés müvére nézve egyedül oly közeg jöhetett számba, ki, a korona iránti hűsége minden kétségen felül állván — alkotmányos érzülete és őszinte faj- és honszeretete által a felkelő magyarságnak bizodalmát bírta s az egyezkedés eszméjének nemzeties szint kölcsönözhetett. — Szervezett párt, melyre ily törekvések alapíthatók lettek volna, egyáltalában nem létezett ; egyesek gyér számmal ; vezérférfiu csak egy : Széchényi Pál, a kalocsai érsek. A magyar politikusok és politikai szereplők vagy a szélsőségek martalékai voltak, vagy azok irányában tévedeztek szilárd jogalap nélkül s az ellentétek elvi megoldásának határozott eszméi, talán reménye nélkül. A viszonyok kényszerűsége ösztönözte tehát a bécsi udvart arra, hogy egy pillanatra, megvonja a sarki ellentétek között azon eszményi diagonálist, mely a törvényszerű, a korona állandó érdekeivel kiengesztelt magyar nemzeti politikának középútját jelzi. Ez eszmének megtestesítője a kalocsai érsek volt. Felfogásom szerint, ebben rejlik alakjának történeti jelentősége. A bizalom, melylyel nemzete és fejedelme iránta viseltetett, ehhez képest másodrendű dolog ; inkább egyéniségének vívmánya, mint elvi állásának következménye, s én helyzetét akkor találom legtermészetesebbnek, midőn az legeiszigeteitebb. A dolgok ilyen állása teszi tehát érthetővé, hogy az ő közvetítésének az uralkodó általi kikérésébe beleegyeztek azon udvari körök, melyek az ő fellépését Kolonichcsal szemben nem felejthették el és melyek hogy menynyire gyűlölték őt, ő maga nem tudhatta úgy, mint mi. Mert az udvar, midőn az érsekkel közvetlenül s egyenest érintkezett, mindig derűit homlokot mutatott s a tisztelet külső jeléül nem mulasztá el magát meghajtani. De előttem fekszik három vaskos kötetben az angol és hollandi bécsi követségnek levél és okmánytára 1703-tól 1711-ig, a szatbmári