Századok – 1882

ÁLLANDÓ ROVATOK - Magyar Történelmi Társulat - 257

tárcza. 259 választmány kévetett fel. A választmány Gyárfás István, Szilágyi Sándor és Thallóezy Lajos v. tagokat bízta meg e munkával. A jelentést, közmegállapodás szevént Gyárfás István készítette s olvasta fel. S az egész terjedelmében igy hangzik : Alólírottak a t. igazgató választmány 1882-ik évi 12. sz. elrendelt határozatával Wagner Jánosnak Miskolez város története és egyetemes helyirata czímíí munkája 1-sö kötetének megbírálásával megbízatván, ez eljárásunkról jelentésünket a következőkben van szerencsénk tisztelettel előterjeszteni. Ezen első kötet az ősidőktől Sz.-István király koráig terjedő időt tartalmazza, s két főrészre oszlik, az első helyirat és természetviszonyok czím alatt : földirat, földtan, növény és állattani tekintetben foglal magában terjedelmes értesítést ; a második : egyetemes fejlődési történet czím alatt az őskort, az ókort, ebben a római, hűn és avar birodalmat, s ezután a magyar előidőket, s a vezérek korát tárgyalja. Az első főrész a természeti viszonyokról Kun Pál tanár, a 2-ik rész első fejezete az őskor, Pulszky Ferencz tagtársunk által bíi'áltatván, alólirottak bírálatának csak az ókor s a magyar előidők és vezérek kora maradt fenn. Mindenekelőtt megjegyezni kívánjuk, liogy szerző munkája megírásában nagy előkésziiltséggel s az újabb források ösmeretével rendelkezik, s munkája már csak e tekintetben is kiváló figyelmet érdemel ; nem lehet azonban tagadni, hogy munkája sok helyen nagyon terjedelmes, már mások által többször elmondottakat, habár elég érdekes modorban ismétel ; e részben azonban figyelembe veendő, hogy ő munkáját főleg saját hazája fiai részére írta, kik nagy részben nem lévén szakemberek, az általa előadottakat ezekre nézve fölösleges ismétléseknek tekinteni sem lehet, sőt oda lehet számítani, hogy e munkája a szakismeret terjedését nagyobb körben fogja eszközölhetni. A római kort 5 lapon tárgyalja, s nemcsak Miskolez, hanem Borsodmegye más helyein felfedezett római leleteket elősorolván, azon eredményre jut, hogy nem volt ugyan Miskolez területe római colonia, de Pannónia kereskedelmi úthálózatába bele vonatván, fejlődésére a római míveltség befolyással volt. A hunkort 9 lapon tárgyalja érdekes rövidséggel, Aquilejának Etele által — kit ő a latinos Attila néven említ — történt ostromára nézve felemlíti, hogy e diadal emléket egy emlékérem : Attila és Aquileja nevével, képével, 441. 451. év számokkal tartja fenn, mely durva mű valószínűleg a XVI. és XVII. századból való. Azt azonban nem említi, hogy később, ez érem mi czélra veretett, s ki által, és hogy ez érem durva művű kiállítása eredetiségre ezélozott ; ki kellett volna tehát határozottan fejezni, hogy ezen Attila-féle érmek valódi hamisítványok és semmi történelmi becscsel nem bírnak 18*