Századok – 1882

Értekezések - ABSTEMIUS: Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen ism. 248

250 történeti irodalom. 250 sen követelték. E liarczok különben kisebb államoktól is fü ggésbe hozták a bécsi udvart, azoktól t. i., a melyek segédcsapatokkal támogatták. A császár igen sok nagy dologban kénytelen volt engedékenységgel viseltetni a szász választó fejedelem iránt, csak hogy el ne vigye az ő csapatait. De igazságtalanok volnánk, ha azt állítanók, hogy egyedül a külföld segélye tartotta volt fen a Habsburg-ház német ágát. Nagy része volt e liarczok szerencsés lefolytában az ő hadseregének, a mely ugyan igazi zsoldos jellegű hadsereg volt s annak minden fogyatkozásaival, hibáival birt, a népet, államot kitelhetőleg zsarolta (a tábornokok p. ha valamely hadjárat vezetésére fölszólíttattak, mindig előléptetést s azonkívül külön pénzügyi kedvezményeket követeltek), de mégis megállható sereg volt, a miben kiváló érdeme van annak az embernek, a kit XIV. Lajosnak csak egy szavába került volna Francziaország számára megtartani, t. i. Jenő savoyai berezegnek. Méltán megérdemli ő, hogy mint a Habsburg-háznak egyik legnagyobb katonája és államférfia érdeme szerint méltáuyoltassék. De bármily kiváló alak volt is, kétségtelen, hogy van a mi még ő nála is jobban érdekli azt, a ki »a császári királyi osztrák hadsereg szervezetének és fejlődésének története« iránt érdeklődéssel viseltetik. Ez a valami a mondott hadsereg. Már pedig kétségtelen, hogy ezen a munka szerzői által is elfogadott szempontból nem tekinthető szerencsés gondolatnak, hogy Jenő berezeg és nem a korabeli hadsereg vétetett fel központnak. Az a körülmény, hogy Jenő berezeg képezi a munka központját, eredményezi azt, hogy egymással összetartozó dolgok külön választatnak, különvalók pedig összekerülnek. Avagy ki tagadhatná, hogy a zentai csata nem a höchstädti és turini napokkal, nem a pozsareváczi béke előzményeivel, hanem Buda bevételével, s a mohácsi és szalánkeméni mezőn aratott diadalokkal tartozik együvé. Más viszásság is származik abból, hogy Jenő berezeg választatott központtá. Míg azok a hadjáratok, a melyekben részt vett, »lehetőleg teljesen« le vannak írva, addig a többiek csak annyira, a mennyire az összefüggés magával hozza, a helyett, hogy az szabná meg a mértéket, mennyire volt az illető hadjárat az összes hadviselés eredményére befolyással. Nem szőrszálhasogatás, a mit mondunk. A tárgy szabatos körülhatárolása egyik legelső föltétele a mű sikerének. S annál inkább kell azt e helyen hangsúlyoznunk, midőn nem valami kisebbszerű tanulmányról van szó, hanem monumentális munkáról, a melynek a segédeszközök oly mértékben állnak rendelkezésére, mint kevés másnak, s a mely egy egész hivatal éveken át folytatott működésének képezi eredményét.