Századok – 1882
Értekezések - PAULER GYULA: Megye? Várispánság? 202
214 megye ? toztak, ne mondhassanak máskép Ítéletet, mint maglik mellé vévén bírótársul egyet a bárom megnevezett slavoniai nemes közül,« az idézésre nézve is némely biztosító intézkedést tevén. ') Itt tehát a panaszos felek biztosítására IV. Béla némileg korlátozza a ryuchei comes parochialis bíráskodását ; kivételt állapít meg, mely megerősíti a szabályt, de nem esetet »melyekben a vármegyei jobbágyok a vármegyei főispánnak birói széke előtt megjelenni nem tartoznak, és a várispánok által arra nem szoríthatók«, mely »a várispánt és a vármegyei főispánt világosan megkülönbözteti, és az utóbbiaknak törvényes hatáskört enged a várjobbágyokra, habár némi megszorításokkal.« Sőt ellenkezőleg: ez oklevélből az tűnik ki, hogy a comes parochianusok — vármegye ispánok — ítélnek a praedialisták és várjobbágyok felett : kétféle — polgári és katonai — ispánról pedig az egész oklevélben szó sincsen. Botka elméletét, a melyre — ugy látszik — általános meg- . fontolások után jutott, a polgári és katonai megyék, vagyis »megyék és várispánságok« különböző elnevezésével akarja igazolni. Már Szent-István korában, a veszprémi püspökség alapító levelében megtalálja a következetes különbséget abban, hogy a megye comitatusnak — in coniitatu Vesprimiensi — a várispánság pedig civitas, vagy comitatus civitatisnak neveztetik.2 ) Nem akarok e régi korra és a megyei szerkezet eleire reflektálni, melyre néhány észrevételt már másutt tettem ;3 ) túl menne feladatomon arról szólni, mi III. Béla korát megelőzte, csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy lia Botka magyarázata az elnevezésekről állna, Szent-István, a ki a várszerkezetet megalapította, »in comitatu Albensis civitatis«, »in comitatu AVsagradiensis civitatis« levő falvakat adván a veszprémi püspökségnek, maga kezdte volna meg a várbirtokok elfecsérlését, mi — tekintve az akkori hely*) Ut praedicti comités . . . memoratos praediales et jobagiones castri in illis casibus, in quibus ii coram comitibus parochialibus astare il.... (itt az eredetiben nagy lyuk van ; talán usi erant vagy sunt volna olvasandó, de az értelem, hogy megjelenési kötelességről van szó, nem kétséges), non debeant nee valeant judicare, nisi associate sibi uno de tribus fidelibus nostris nobiiibus Slavonic sat. Wenzel i. h. VIII. 125. 2) Az oklevél С. D. I. 289, IV/2. 431, és Hazai Okmánytár VI. 1. 1. 3) Szent-István és alkotmánya. Századok, 1879. 103. és kk. 11.
