Századok – 1882

Értekezések - PAULER GYULA: Megye? Várispánság? 202

várispánság ? 213 III. A föutebbiekben igyekeztem kimutatni, bogy a várak ispánjai gyakorolták azt a hatalmat, mit — polgári megye létében — a polgári megye ispánjainak kellett volna gyakorolni. Elismerem, hogy a példák száma nagyobb is lehetne : de én csak oly helyeket idéztem, a hol az illető comes, vagy curialis comes minőségéhez, »katonai« természetéhez, kétség nem férhet. Polgári főispánt azonban, ki ép ily világosan meg volna különböztetve a várispántól, nem találtam és ilyet sem Botka, sem Pesty nem tudtak még eddig felmutatni. Mert IV. Bélának 1265. a ryucbei várjobbágyok és praedialisták tartozásai tárgyában hozott Ítéletéből, mely — Pesty szerint — »a várispánt és a vármegyei főispánt világosan megkülönbözteti« ezt kiolvasni épenséggel nem lehet. !) Ez oklevélben ugyanis IV. Béla elmondja, hogy midőn Mark, Juruza és Myrozló ryucbei ispánok — comités de Ryucbe — és a ryuchei praedialisták és várjobbár/yolc közt vita támadt »super denariis descensualibus comiti parochiali debitis« azaz a dénárok fizetését illetőleg, mely a vármegye ispánnak szállás fejében járt, — és az ügy eléje — a király elé — került, ő a kérdést megvizsgáltatván, elrendelte, hogy »a kérdéses praedialisták — számszerint huszonötén — szállás fejében, ezen mostani ryuchei ispánoknak — ipsis comitibus de Ryuche de tempore contitutis — annyit fizessenek, mint a mennyit fizettek, midőn még hatvanan voltak.« E szerint tehát a comes parochianusnak járó elől érintett descensualis dénárok a panaszos comeseknek voltak fizetendők, tehát ők voltak a »comes parockianusok«. Megerősíti ezt az, a mit a király tovább mond, a praedialisták, várjobbágyok panaszára, hogy helytelen idézésekkel, bírságokkal terheltetnek, rendelvén, »hogy említett ispánok és tisztjeik (praedicti comités) azon ügyekben, melyekben nevezett praedialisták, várjobbágyok, a vármegye ispán (comitibus parochianis) alá tar-1) Pesty i. h. II. 297. az Országos levéltárban levő oklevelet régi jele szerint idézi, N. R. A. 559. cs. 29. sz. Ujabb száma D. L. 581 ; megjelent Wenzel Árpádkori uj Okmánytárában VIII. 124. 1.