Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - I. 177

190 magyakotiszág és igaz barátja kívánok szólani. Velencze ellenségei, különösen a pápa, mindenképen azon vannak, bogy a királyi felséget és a magyarországi urakat a signoria ellen háborúra indítsák. Ha tehát ön előnyös és illő ajánlatot hoz magával, szívesen fogják látni ; ellenkező esetben nem tudom hogyan fognak a dolgok fejlődni. Tudnia kell, hogy az egész keresztény világ nagy készületeket tesz a török ellen, tavasz nyíltával indítandó hadjáratra, a mely, mint a pápa a királyi felségnek és az uraknak megírta, okvetetlenül létrejő, hacsak a velenczeiek meg nem akadályozzák. Valóban rosz cselekedet volna, lia a köztársaság meghiúsítaná ezt a dicséretes és szent vállalatot.« A követ válaszában kifejté, hogy ily szándékot csak Velencze ellenségei tulajdoníthatnak a signoriának. Ha valódi és szilárd béke jönne létre a keresztény hatalmak között, [csakhamar kitűnnék, liogy tulajdonképen nem a signoria akadályozza a hitetlenek ellen tervezett hadjárat megindítását. Most is, mikor a pápa, a császár és szövetségeseik olyan békét ajánlanak Velenczének, mely teljes romlását idézné elő : könnyen be lehet látni, hogy nem a köztársaságot kell okolni, lia a szent vállalat létre nem jő. О bízik a magyar urak bölcseségében ; fel fogják ismerni a pápa titkos czélzatait, és nem engedik magokat elszakíttatni a Velenczével fennálló szövetségtől, mely Magyarországnak hasznára és becsületére válik. fíeriszlú a pápa szándékainak őszinteségét védelmezé. Saját szemeivel látta — úgymond — a pápának a nádorhoz intézett levelét, melyben jelentékeny pénzösszeget ígér, és felhívja a magyarokat, hogy küldjenek Rómába alkalmas követeket, a kikkel a hadjárat tervét tárgyalhassa. De hirtelen más irányt adott a társalgásnak. »Valóban — így folytatá — a signoria nem tehetne jobbat, mint ha Dalmátiát ajándékul adná a királynak. Ily módon teljesen biztosítaná magának Magyarország segítségét.« A követet nem kevéssé lephette meg ez a váratlan fordulat. Ügy tett, mintha nem venné komolyan. »Jól tudom — mondá — hogy Uraságod tréfából, időtöltés végett beszél így. Mert hisz jól tudja, hogy Dalmátia, sőt Velencze egész területe csak úgy