Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - I. 177

és a cam1Îrayi liga. 191 Magyarországé, mint a közársaságé ; a két állam mindenkor osztozott a jó és balszerencsében.« A szerb deszpót nem emlité többé Dalmátiát. Azt kezdé magyarázni a követnek, bogy a signoria és ellenségei között könnyű volna békét létesíteni, lia Yelencze lemondana arról, amit olasz földön más hatalmaktól elfoglalt, és azzal kárpótolná magát, amit a keresztény hatalmak, jövő tavaszszal a török birodalomban hatalmukba ejtenek. Ezen magas politika méltányolására Pasqualigónak nem volt érzéke. Nevetve kérdező Beriszlótól, vájjon ő hajlandó volna-e lemondani magyarországi birtokairól, azon remény fejében, hogy a jövő tavaszszal a meghódítandó Szerbországot fogja kárpótlásul nyerni ? Mire a magyar főúr szintén nevetve válaszolá: »A világért sem.« A következő napokban nem találkoztak. Vízkereszt ünnepén Beriszló egyik zágrábi templom sekrestyéjében adott a követnek légyottot. Azt hitte talán, hogy titokzatos homályba burkolva értekezletüket, nagyobb hatást gyakorolhat a velenczei diplomatára. E miatt már esküvel is kötelezé őt, hogy titokban fogja tartani mindazt, a mit hallani fog. Ezen fontoskodó előzmények után, így szólott. Velencze ellenségei, több hónap előtt, követek által és levelekben felhívták Ulászlót, hogy foglalja el Dalmátiát ; mert különben ők ejtik hatalmokba. A király úgy találta, hogy lia a köztársaságnak el kell veszteni Dalmátiát, jobb Magyarországnak bírnia azt, mint más hatalomnak engedni át. Emiatt elhatározá, hogy részt vesz a háborúban, és megbízta a nádort, hogy kellő számú haderőt gyűjtsön egybe. Azonban a nádor, indíttatva a köztársaság iránti jóakarata által, meghiúsította e tervet. Mindenekelőtt, időt akarván nyerni, figyelmeztető a királyt, hogy ily nagy horderejű vállalat megindítása alapos megfontolást igényel ; felkérte, hogy jöjjön vissza az országba, hívja össze a tanácsosokat, és tárgyalja velők az ügyet ; ha pedig a hadjárat megindítása ethatároztatik, személyesen álljon a sereg élére, a mint Miksa és XII. Lajos is cselekednek. A nádor ezek után tudni óhajtja a követtől : vájjon a signoria hajlandó-e Dalmátia átengedésére. Igenlő esetben, minden erejével