Századok – 1882
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - I. 177
és a cam1Îrayi liga. 189 Az iránt egészen meg volt nyugodva, hogy a magyar urak Velencze ellen háborút nem fognak indítani. De a nádor környezetében felmerült egy terv, a melytől hihetőleg ő sem idegenkedett. Ez abban állott, hogy a köztársaságot, kizsákmányolva szorongatott helyzetét, rá kellene bírni, hogy Dalmátiáról önkényt mondjon le, vagy legalább kárpótlásul más előnyökben részesítse Magyarországot, illetőleg Dalmátia birtokaért bizonyos évi díjt fizessen. Ezen gondolat a helyzet természetszerű szüleménye vala. De a magyar államférfiak leleményessége még tovább ment. Egyrészről Velenczét Dalmátia önkénytes átadására vagy más előnyök biztosítására azzal akarták rá bírni, hogy Dalmátiának a szövetkezett hatalmak segítségével meghódítását, mint biztos tényt tűntették fel. Másfelől a szövetkezett hatalmakkal el akarták hitetni, hogy Velencze maga ajánlkozott Dalmátia átengedésére, ha Magyarország a köztársaságot a liga támadása ellen támogatja; s ekképen akarták a szövetkezett hatalmakat rábírni, hogy Dalmátiát magok hódítsák vissza Magyarország számára, vagy pedig más előnyök biztosítása által akadályozzák meg Magyarország szövetkezését Velenczével. Az actió mindkét irányban egyszerre indúltmeg, az (1509.) év végén. Miksa német királyhoz hihetőleg követe által intézték előt erj esztésöket.1 ) Pasqualigoval, még mielőtt Budára jött volna, kezdették meg a tárgyalásokat. A követ a signoriától azt az újabb utasítást kapta, hogy »mindenben az esztergomi bíbornok utasítása szerint járjon el« ;2 ) emiatt, bár kelletlenül, Zágrábban maradt. Itt kereste fel őt, az 1510-ik esztendő első napján, Beriszló János szerb deszpót. Bizalmas társalgás közben, úgy mintha megbizása se volna, pendíté meg első ízben az eszmét. »Bocsásson meg követ úr, — így szólott — mint testvére *) Következtetjük ezt Miksának 1510. april 25 én Ulászlóhoz intézett, alább tárgyalandó, leveléből. 2) Pasqualigo 1510. január 4-e'n írja a dogénak, hogy vette deczember 11-én kelt rendeletét, mely szerint »non me debia mover de questa cita' Zagabria senza el parer . . . del Кто Strigoniense, ma ch'io me debi conformai- in omnibus cum el parer suo.«
