Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Irodalmi Szemle - 371

372 táecza. ról« s a Nagy-Boldogasszony napjára valót közöl is már. Nem szükség bővebben fejtegetnünk e czél hasznos és mívelő hatását. — Az »Erdélyi Múzeum «-nak egész februári füzetét újból Hatt-yúffy Dezsőnek »A hazai vármegyék és városok czimei«-röl írt czikke tölti be. Czikkének ezen része, mely a czímerei-alakokról szól s azokat osztályozza^ tanulságosabb lesz vala akkor, ha szerző nagyobb apparátusból dolgozik, mint a Cerographia és Lencsó hibás tábláiból. Szerző túlzásaira, a stylizálást illetőleg, már a szerkesztő Finály úr tett alapos megjegyzéseket ; arról tehát nem szólunk. De már a „ toromba" szó ellen kifogásunk van ; azért is, mert szláv szó, azért is, mert csak az érti, a ki éppen az »Akadémia Nagy szótárá«-val van fölfegyverkezve. A mai világban a tudomány sem lehetvén már csakis egy kizárólagos kasztnak tulajdona : a czímertannak is le kell szállani a heroldok emelte középkori piedestáljáról s műszavainak értelmeseknek kell lenniök ! Miért ne nevezhetnek azt, mit a szláv toromba szó akar kifejezni, paizsfö-dísznék ? s ez annyival ajánlatosabb, mert akkor annak megfelelőleg, a pajzs alján levő külső járulékokat, р. o. babérágat, érdemjelet stb. pajzsláb-dísznek mondhatnók Megrovandó az is, hogy szerző nem tesz vagy nem tud különbséget tenni a pajzstorídt és pajzsóVó'/г közt. Ott pedig, a hol nem kellene, különválaszt együvé tartozó dolgokat, р. o. az, a mit »betét«-nek nevez, teljesen ugyanaz a »rátevés«-sel. —A czímereknek jelképes és mondai jelentésével is foglalkozik szerző, bár bevallja, hogy ennek bővebb kifejtése még korai. Igaz, korai nemcsak azért, mert ezen czímer-mondáknak — noha napról-napra vesznek el — gyűjtésére eddig misem történt; de korai azért is, mert magyarázatuk más téren is igényel kutatást. Példáúl Abaúj-megye czímeréről tudjuk, hogy pólyái nem folyót jelképeznek, — mint más hatósági czímerben — de hogy azok az Aba nemzetség czímeréből valók. Ez történhetett s történt is más czímereknél s éppen azért szerzőnek, a borsod-megyei oroszlánról s az árvái medvéről való magyarázatait csak úgy könnyedén el nem fogadhatjuk. Tartózkodásunk, főleg az úgynevezett »beszélő« czímereknél van helyén, mert ezeknek legnagyobb része pusztán tudákos regegyártás. Ilyennek szerző is áldozatúl esett Bártfa város czímerének bárdjánál, hitelt adván a regének, hogy a város alapitói bárdáaX irtották ki a város helyén levő őserdők fáit ! ! ! Vagy tán nem tudja szerző, hogy a helynevekben előjövő fa vagy fája szó nem egyéb, mint falva ? ! & mit aztán a bárddal hogy fog összeegyeztetni, arra kíváncsiak vagyunk. — Ugyancsak az »Erdélyi