Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Irodalmi Szemle - 371

tárcza. 373 Múzeum« martiuei füzetében Hattyúffy úr befejezi tanulmányát és kútfőiről számot ád. Ebből is kitűnik, hogy szerző gyenge és kis apparatusból dolgozott, de szorgalmától, már is bizonyos szakismeretétől az elismerést megtagadni nem lehet, sőt czimere'szeti irodalmunk parlagiságára nézve, dicséretet és buzditást érdemel. T. K-ly. — A »Figyelő« irodalomtörténeti közlönynek februárhavi füzetéből , kiemeljük Deák Farkasnak czikkét egy, a múlt században Aranka és Gombási közt folyt verses polémiáról. Az adattárban Bessenyei György levelezését olvassuk báró Zay Péterrel, mely Thallóczy Lajos közlése a zay-ugróczi levéltárból. De sokkal fontosabb ránk nézve Jakab Elek czikke »A censura történetéről Erdélyben« a mártius havi füzetben. Leszámítva azt, hogy szerző, az annyi ezerféle okok összehatásából származott reformatiót, kissé a mai kor szemüvegén keresztül szemléli ; tárgyára sok jellemző adatot tudott öszszeszedui, melyek leginkább a múlt század sajtóviszonyaira vetnek világot. Különben szerző czikkénck folytatását nagyobb érdekkel várjuk, mert a mostaniban csakis a kényszerrendeletek vannak közölve, s a kérdésben pedig legfontosabb annak kimutatása : hogy a tiltott könyvek miképen tudtak a censura daczára is a közönség közt elterjedni s milyen talajra találtak. Ezt kutatta Fraknói szép sikerrel Martinovics életrajzában, ezt várjuk szerzőtől is, ki Erdély irodalmi viszonyainak alapos ismerője. -g—1-— Az »Egyetemes philologiai Közlöny« f. é. III. füzetében Csetneki Elek Réthynek, e füzetekben is említett müvecskéjéről : »Az erdélyi oláhokról« szól, azt akarván bebizonyítani, hogy Anonymus a XIII. század végén írt, s ennélfogva adatai az Erdélyben lakó oláhokról nem döntik meg a Hunfalvy-Röszler-féle elméletet az oláhoknak későbbkori bevándorlásáról. Czikke sokfelé nagy feltűnést keltett. Jó észnek müve, mely ismerteti, és alkalmazza a történet-nyomozás ujabb módszerét, és különösen a nemzetgazdasági döntő fontosságú viszonyokat törekszik felhasználni a históriai problémáknak megoldására. Azonban történelemben, mint a természettudományokban nélkülözhetetlen, de magában véve ínég nem elegendő az ész és helyes módszer, mert nem képzeleti dolgokkal állunk szemközt, hanem tényekkel, tüneményekkel, melyeket ismernünk kell. Mire vezet ezeknek mellőzése, annak példáját látjuk Csetneki úr eljá-