Századok – 1881

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A zircz-czisztercziek administratora a Rákóczi-korban. 768

különfélék. 769 kik is Zirczen két kápolnát és 13 czellát építettek. Egyikök azonban csakhamar megüalt, a ozellákat nemsokára a kuruczok feldúlták, s a másik rendtagot, név szerint Sebastian Vilmost, elfogván , előbb Kapuvárra, majd Árvavárába vitték, honnét őt Thelekessy egri püspök szabadította volt ki. »Mindezekből kitűnik — folytatja Rainiss úr, hogy az egész Rákóczi-fölkelés alatt Zirczen nem voltak cisterciták, kik a Confoederatióba léphettek volna. Igenis, volt annak kezdetén itt egy sziléziai, buchwaldi születésű szerzetes, kit ha német létére a kuruczok elfogtak, egészen természetes volt, a nélkül, hogy bármi hazafiatlanságban kellene ennek okát keresnünk.« Végűi megköszöni az említett badacsonyi adománylevél közlését, s felvilágosítást kíván tőlünk arra nézve, hogy az 1701-ben épített zirczi kis telep »feldulatása mely évben történhetett ?« Ft. Rainiss úr kézirata velünk a t. szerkesztő-titkár által közöltetvén : azonnal megadtuk e kérdésre a választ egy szerk. jegyzet képében, hogy t. i. a feldúlatás, »valószínűleg 1704-ben, mindjárt a háborúnak Dunántúl kezdetén történt«. Most, midőn az ügy másik oldalára is reflectálni szándékozunk : indokoljuk egyszersmind ezen állításunkat. Ugyanis, midőn a szabadságháború 1703. őszén, kivált november—decemberben Dunán innét máiegész a Morva vizéig terjedt diadallal: az idegen nyomás alatt görnyedező dunántúli nemesség és nép alig várta, hogy gyűlölt elnyomói ellen szintén fegyvert ragadván, Rákóczi vitézeivel egyesülhessen. Erre azonban az alkalmat csak a cs. kir. katonaság által gondosan őrzött Dunának általfagyása adta meg. Sándor László, pápai kapitány, ki az ottani lakosságot, főként a templomuk, collegiumuk erőszakos elvételéért nagyon ingerűit reformátusságot, a fölkelés ügyének titokban már előre megnyeré, — volt a legelső, a ki Bezerédy János tolnai alispánnal és tán 60 pápai végbeli huszárral 1704. vízkereszt napján átvergődék a még alig beállott Duna jegén, a Somorján időző gr. Bercsényinél tisztelkedett, csapatával együtt hívséget esküvék Rákóczinak, részletesen elmondá a túl a dunai állapotokat, és meghívta a kuruezokat Pannónia földére. Bercsényi Károlyit küldé által egy hadosztálylyal ; s az ezredessé kinevezett Sándor László őt legelőször is Pápára kalaúzolá, mely tüstént örömmel kaput tárt, a honnét Károlyi már január 12-kén datál. A fölkelés Dunántúl villámgyorsan terjedt ; fegyvert ragadott az egész országrész. Sándor László egy dandár élén, Hellepront János és Zana György ezredes-társaival, Pápa után csakhamar Veszprémet, majd Palotát, Székes-Fehérvárt, Simontornyát, azután Pécset és Siklóst hódította meg Rákóczinak, s velők együtt behódoltak azon egész vidékek. Pécset véres ostrommal vették meg.