Századok – 1881

Értekezések - JAKAB ELEK: Adalék Sinkai György életiratához - II. 756

760 adalék nyitni, liogy neki vagy bármely más oláhnak Dácia többi részében uralkodási hatalma lett volna, 45. lap. Azok hozzávetése, a kik Erdélyt Közép-Dáciának, Oláhországot Parti-Dáciának lenni állítják, alapos lehet. Mert Aurelianus, hogy a római népet elámíthassa, a Közép- és Parti-Dácia elnevezést, midőn uralma csak a Dunán túlra terjedett is, megtartotta. Azon állítás pedig, hogy az oláhok dák-rómaiaknak neveztettek, nevetséges és semmi hiteles iróval nem támogatható ; e nevet Klein és Sinkai találták fel. Sőt ami ennél is oktalanabb, azt állítják, hogy az oláhok kumánok, kanok, pacinaciták voltak. Ha azok az oláhokkal egyek lettek volna, bizonyára rómaiak nem lettek volna. De hihetőleg e nemzetek lassanként megsemmisültek s szolgaságba esvén, összevegyültek más népek maradványaival s e maradványok amalgamatiója az oláhok. 47. lap. Sinkai máshol a getákat oláhoknak mondja, itt nem. Első véleményében ellenfelei az összes német irók. Augustus alatt egy dák-római sem létezett, s Ovidius még is így énekelt : Getaequc Danubii mediis vix prohibentuv aquis. Ismét : Jam didici getice, sarmaticeque loqui. A geták tehát dák-rómaiak nem voltak ; valamint nem voltak sarmaták vagy szláv eredetűek ; különben Ovidius tautológiát követett volna el, mintha mondotta volna: Jam didici getice, geticequc loqui. A rég kihalt géta nemzet nem volt oláh, azt Jornandesből is tudjuk. Columella 7. könyvében azt mondja : töhh nomádok és geták sat. Egyedül a kihalt nemzetek maradványaiból való amalgamatio kielégítő bizonyíték arra, hogy az oláhok sok más népekkel rokonok és atyafiak. 48. lap. E lapon azt mondja szerző : Carusnak bírni kellett régi Dáciát, (melyet, a mint maga kimutatta, örökre elvesztett.) Miért kellett ? Vájjon a Pontuson nem juthatott el Tyra-hoz ? Azt, hogy a régi Dácia a Hyerassuson túlterjedt volna, senki megbizonyítni nem képes. 50—-5. lap. Mindaz, amit szerző, Galerius anyjáról, róla, s mind természetéről, mind állapotjáról tanit, talál egy dák-római emberre, vagyis egy olyanra, a ki különböző barbárokkal vegyült római maradványok sepredékéből való. Helyesen idézi ide Lactantius szavait. 54. lap. íme a felséges római Cesárok, oláhok! Galerius s a ki egy régi Daciából elszökött nőnek fia és barmok pásztora