Századok – 1881

Értekezések - MANGOLD LAJOS: Thukydydes bszédei. Bászel ism. 702

történeti irodalom. 703 szemelvény rekeszti be a könyvet, melynek minden lapja szerző­jének lelkiismeretes szorgalma és alaposságáról tesz tanúságot.1 ) Mindazonáltal két megjegyzést koczkáztatok az egész könyvre vonatkozólag. A csalatkozás egy nemével győződtem meg ugyanis először arról, hogy Bászel a Thukydides föltétlen hitelessége ellen mindinkább erősbülő irodalmi áramlattal szemben épenséggel nem nyilatkozik. Pedig : mi tagadás benne, e mozgalom egyhamar nem fog már lecsendesedni. Nem czélzok természetesen az Ogienski által vezérelt ellenzékre, mely útonálló módjára neki ront Thuky­didesnek. Még Schmidt Adolftól is eltekintek, kiben hajlott korá­hoz mért megrögzöttséggel ama szánandó ötlet fogamzott meg, hogy Thukydides, mint Perikies korának vezérlő kútforrása helyébe Stesimbrotos-t kell tenni, a legbőbeszédübb trécselők egyikét, ki Willamowitz szavával élve, valóságos »ßevolverjournalist«-nak be­vált. Szólok azonban Müller-Strübing-ről, kinek müvei közül Bászel a »Thukydideisclie Forschungen« czímü, minap megjelent könyvet idézi ugyan, (bár nem igen vehette jelen dolgozatánál hasznát), míg a fontosabbat, melynek czíme : »Aristophanes u. die histori­sche Kritik,« nem használta. Távol legyen tőlem, hogy Miiller-Strübingnek valamennyi, az eddigi nézetekkel homlokegyenest ellenkező eszmefuttatása és ötlete mellett kardoskodjam. Mind­azonáltal érdemet szerzett ez iró az által, hogy először is számos oly lappangó kérdésre mutatott reá, melyeknek agyonballgatása czéljá­ból mintha Curtius Ernő példáján indulva a történészek a nyelvé­szekkel titkos szerződésre léptek volna. Másodszor pedig tagadhat­lan,hogy Miiller-Strübing könyvei tagtársainak munkái legnagyobb részéhez, rendkívül eleven és szellemdús irály dolgában kirívó ellentétben állanak. Elvégre is Bursian, a classicai ókort felkaroló » Jahresbericlité«-k szerkesztője, némi habozás után kényszerítve látta magát, hogy a forradalmár ellenében mindjárt három embert állítson ki a gátra — ; egy nem győzte volna. És e három között is kettő, bár vérző szivvel, átpártolt az ellen táborába. Sajnálom tehát, hogy Bászel e merész, de mindig önálló és a dolgon lendítő néze­teket valló újítóról meg nem emlékezett, annál is inkább, mivel nálunk még mindig nem akadt író, ki csak egy szóval is, teszem a Philologiai Közlöny hasábjain e mozgalmat érintette volna (egye­dül Schwarcz Gyula foglalkozik ezzel németül kiadott könyvében). Bászel máskülönben több pontban, teszem a demokrata párt és *) A 4-ik és köv. fejezetben Bászel saját szavai szerint Michaeler »Über die Reden des GesehichtsWerkes desThuk.« czímü programmérte­kezését használta fel. Csakhogy ám — Michaeler, a nélkül hogy csak egy árva szóval említené is azt, Roscher müvét irta ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom