Századok – 1881

Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A zámi és ohati apátságok. Balássy F. ism. 704

704 történeti irodalom. Kleón jellemzésében a hagyományos becsmérléssel szakítván, ezeket bizonyára kevésbbé gonosz színben ecsetelte volna, Második megjegyzésem ez. Minthogy Bászel Thukydides írói jelentőségét minél összhangzatosabb és átlátszóbb képben akarta olvasó közönségünknek bemutatni, kár volt elszalasztani az alkalmat amaz igen érdekes, bár nehéz kérdésnek megvitatására, váljon nem lehetséges Thukydidesnek művéből a munka eredetének korára és szerkesztésének módjára bizonyítékot felmutatni ; valamint hát a bibliából magából is lehetséges szerzőinek korára, azok egyéniségére és az egyes részek szerkesztési viszonyára útmutatást találni. Keám nézve legalább a criticának ilytén alkalmazása mindig vonzó feladatnak látszott. Classika-philologiai irodalmunkban ennek nyomát is hasztalan keresem. Pedig egy Thukydidesnek »örök kincs« jelzőre méltatott művével szemben e feladat megoldását kötelességének vallhatná. Azt hiszem tehát, hogy lia Bászel Thukydides irodalmi működését, kivált a második helyen kiemelt pontra újólag vizsgálat tárgyává teendi, hősének tiszteletre méltó alakja még határozottabb körvonalakban fog előtte feltűnni, egyúttal pedig szerzett érdemeit egy újjal szaporitandja. Kívánom, hogy szerzőnk munkásságának és áldozatkézségének gyümölcsét anyagilag is minél előbb elérje ; a morális sikert bátran már mostanában is magáénak mondhatja, A könyv csinos kiállítása a váczi siketnémák intézetbeli nyomdának jó ízlésére vall. MANGOLD. A zárni és oliati apátságok, írta Balássy Ferencz, megjelent a Magy. Tud. Akadémia kiadásában, 40 lap, ára 30 kr. Az elpusztúlt monostorok, apátságok felkutatása nem bir ugyan az olvasó közönség előtt nagy érdekkel, — a történetirónak azonban igen becses adatokat nyújt azon vidék, melyen feküdtek, művelődési, népességi és földrajzi viszonyaira nézve ; ezért csak méltányolhatjuk Balássy fáradozásait ;—jelen értekezésének is abban áll főérdeme, hogy Szabolcs-megye délnyugati részének régi földrajzát megvilágítva kimutatja, mennyi virágzó község állott ott, hol ma néptelen puszták terülnek, ott állottak Zám, Ohat, Bene, Sima, Máta, Pa fegyháza, Csécs, Misethe, Zomaj és Korpád, ma csak egyes csárdák maradtak emlékűi. A Tisza vidéke nem is volt lakatlan pusztaság az Árpádok korában, eléggé b'zonyítják ezt az itt volt apátságok felmaradt emlékei. Ohát-tól északra a Tisza jobb partján T.-Keszi határában állott a századi (Zazty) apátság, nevét egy düllő föld emlékét egyetlen okmány tartotta fel napjainkig, alább feküdt a poroszló-i monostor, melyet elég