Századok – 1881

Értekezések - HARTVICUS: Mátyás Flórián: Vita sanctorum Stephani Regis et Emerici Ducis. Bir. 692

700 történeti irodalom. azért a kérdést nem meri eldönteni. A részrehajlatlan olvasónak nem lesz ily nehéz helyzete, mert első pillanatra belátandja, mely részen van az igazság. — Szemére lobbantja azután Hartviknak, hogy Sz.-Istvánnal egyidejűleg Mesco lengyel fejedelem követeit küldeti Rómába koronáért, holott ezen fejedelem már 992-ben meghalt. Kérdés azonban : valljon csakugyan kétségtelen dolog-e, hogy azon lengyel fejedelmet, ki 1000-ben uralkodott, nem hítták Mesco-nak ? Mi ha kétségtelen volna is, ez mint teljesen mellékes dolog, az egy századdal később élt Hartvik hitelességét annál kevésbé csorbíthatná, mert azon lengyel írók, kik ezen eseményről megemlékeznek, mint pl. a XIII-dik századbeli Annales Kamenzenses szerzője és mások, az illető lengyel fejedelmet szintén Mesconak nevezik. — Megtámadja továbbá szerző Hartvikot és hamisságról vádolja azért, mivel azt írja, hogy a legyőzött lázadó somogyiaknak még minden tizedik gyermeköket is a sz.-mártoni zárda szolgálatára kellett adniok, mit szerző semmikép sem akar megengedni. De hisz a kisebb legenda is mondja, hogy Sz.-István előbb az egész somogyi lakosságot a zárda szolgálatára rendelé, s hogy csak később, az országnagyok kérelmére, változtatta át a személyes szolgálatot tizedfizetési kötelességgé. S valljon mondliatja-e szerző bizonyosan, hogy ezen tizedkötelezettségbe nem volt-e az elengedett általános szolgaság emlékének föntartására az is kikötve, hogy, ha valakinek tiz gyermeke születik, e tizediket a sz.-mártoni zárdának tartozik adni? Ilyesmit sejtet velünk a kisebb legenda írója is, midőn azt mondja: »illos a.utem et posteros eorum usque in praesentem diem servos ecclesiae instituit,« holott nyomban utána így szól: »postea impetratione optimatum suorum consilium cepit, ut tantum décimas ex his quae possidebant darent, ne afflicti disperderentur a terra.« — Sőt mivel Vilmos sz.-mártoni apát a föntemlített káptalanok által Sz.-István legendájának épen ezen gyermek-tizedre vonatkozó részletét iratta át, ebből az látszik következni, hogy ezen tized még a XlV-dik század közepén is dívott; mert az egyszerű tizedszedési jognak kimutatására elég lett volna Sz.-Istvánnak alapító levelére hivatkozni. — Végül nagy hévvel bizonyítgatja szerző Hartvik ellenében, hogy a római sz.-szék Sz.-István szenttéavatásába be nem folyt; mert— úgymond — a szentek canonisatiója, az akkori szokás szerint, csakis ünnepélyes zsinatok alkalmával történhetett ; már pedig azon nyolcz római zsinat közül, melyeket VII. Gergely 1083. előtt tartott, egyikben sem történik említés bármely szentnek canonisatiójáról ; tehát Sz.-István szenttéavatása sem történt Rómában, hanem tisztán nemzeti (popularis) jelleggel bírt. melyről Rómának még tudomása sem volt! — Hogy az említett római zsinatokon, nevezetesen az 1080. és 1081. éveiken történtek-e canonisatiók vagy sem, azt azon