Századok – 1881
Értekezések - HARTVICUS: Mátyás Flórián: Vita sanctorum Stephani Regis et Emerici Ducis. Bir. 692
történeti irodalom. 699 lani kiadványokból továbbá még az is kiderül, bogy Hartvik müve nemcsak teljes hitelű történeti kútfőnek, hanem valóságos jogforrásnak tekintetett, ép úgy, mint azt fönnebb a fehérvári egyház kiváltságaira nézve is láttuk. Mig ellenben a nagyobb és kisebb legendára az egész magyar történelemben a legújabb korig egyetlenegy hivatkozás sem történik ; ami egyszersmind eléggé jelzi ezen két legendának értékét és Hartviklioz való viszonyát. A kisebb legenda t. i. Sz.-István életrajzának részint élőszóbeli hagyományokból, részint Hartvik művéből vett kivonata ; a nagyobb legenda pedig hihetőleg nem más, mint Hartvik müvének privát épülésre szánt megrövidítése. Valamely jámbor szerzetes t, i. bírván a kisebb legendát, Hartvik művét úgy írta le magának, hogy kihagyta belőle 1. mindazt, ami a kisebb legendában szintén előfordul, 2. ami nem látszott szorosan Sz.-István személyére vonatkozni, mint pl. Hartvik előszavát, Asztrik római útját, Sebestyén esztergomi érsek esetét, a fehérvári egyház kiváltságait, 3. kihagyott néhány parallel helyet, mint pl. Sarolta látományát Geyzá-é után, nemkülönben Sz.-István extasisát a megelőző két csodás esemény leírása után. — Innen magyarázható meg az is, miért szakad meg a nagyobb legenda Sz-.Istvánnak halálos ágyán mondott szavainál. Azért t. i., mert irója észrevette, hogy a szentnek halála és az ezt követő események a kisebb legenda utolsó fejezetében tömött rövidséggel jól le vannak irva. Olyan formán járt el ezen író, mint szerzőt fönnebb a nagyobb legenda hiányzó végszakáuak pótlásánál tenni láttuk : kihagyta t. i. Hartvikból az ő czéljainak meg nem felelő részeket, és megvolt a legenda major. Ami Hartviknak külső tekintélyét illeti, erről szerző maga bevallja, hogy az a XIII-dik századtól fogva felette nagy és kizárólagos volt. Fönnebb láttuk, hogy Hartvik már a XII-dik században ép oly tekintélynek örvendett, mint azután, sőt, hogy művének használata Kálmán koráig fölvihető. Noha azonban szerző elismeri, hogy Hartvik műve annak idején mindenki által hitelesnek tartatott, mégis szeretne néhány nevezetesebb történeti botlást rábizonyítani, hogy tekintélyét legalább ily módon lerontsa; de itt sem jár el nagyobb szerencsével, mint Hartvik korának megállapításánál. Igy pl. fölveti a kérdést , valljon Sz.-István atyjának halála után negyedik évben küldte-e Asztrikot Rómába, mint Hartvik mondja, vagy az ötödikben, mint a nagyobb legenda állítja? Bevallja azután, hogy ezen kérdést eldönteni nem tudja. Úgy, de akkor ezen eltérés nem is árthat Hartvik hitelének egy csöppet sem. — Továbbá Hartvik azon elbeszélésével szemben, hogy Sz.-István Rómából kapta a királyi koronát, az ellenkezőre néhány negativ érvet hoz fel, de azután bevallja, hogy Hartvik állítása mellett számos positiv adat szól, s