Századok – 1881

Értekezések - HARTVICUS: Mátyás Flórián: Vita sanctorum Stephani Regis et Emerici Ducis. Bir. 692

történeti irodalom. 695 memoriae rex«-nek nevezi s ez által elég világosan jelzi, liogy már meghalt ; más részt pedig elöszóbeli hagyományokra is hivatkozik: csakugyan feltehető, hogy Kálmán idejében, vagy nem sokkal ez után írta művét. A nagyobb legenda korát félszázaddal későbbre teszi, még pedig a »sacer nions« és »Alba transsylvana« kifejezések miatt, melyek — úgymond — csak a XII. század második felében kezdtek használatba jönni a »sanctus mons« és »ultrasilvana« kitételek helyett. Hogy azonban ezen szavakból bármi következtetést lehessen vonni, először azt kellene bebizonyítani, hogy a »sacer mous« és »Alba transylvana« csakugyan az eredeti kéziratban is előfordultak és nem valamely későbbi másolótól származó variansokat képeznek ; másodszor be kellene bizonyítani, hogy e szavak használata bizonyos korban csakugyan kizárólagos volt. Erre nézve szerző hoz ugyan föl néhány példát ; de ezekből inkább az tűnik ki, hogy a mondott kitételek vegyest használtattak, s így azokból egy bizonyos korra következtetni lehetetlenség. Amit pedig szerző még azon állításának támogatására felhoz, hogy a legendának 1213. előtt kellett íratnia, szintén nem egyéb puszta conjectui'ánál ; s igy a nagyobb legenda keletkezésének koráról magából annak szövegéből tulajdonkép semmit sem lehet megtudni. Az III. disquisitióban szerző Hartvik szövegével foglalkozik és ennek három alakját, vagy, mint ő magát kifejezi, kiadását, különbözteti meg. Ezek közül legrégibbnek veszi a varsói codexben foglalt életrajzot, az u. n. chronicon mixtumot, mely azonban első tekintetre Hartviknak részben megrövidített, részben megtoldott s részben elferdített szövege gyanánt tűnik föl, s melyről szerző maga kénytelen bevallani, hogy azt a XIII. század közepe táján irt Yincentius Kielcensis még nem ismerte, s hogy tehát ennél valószínűleg újabb mű. Egyébkint ezen chronicon mixtum a tudós Knauz Nándor tanúsága szerintépen a magyar történelemre vonatkozólag annyi sületlenséget tartalmaz, hogy mi magyarok azt történeti kútfőnek semmikép el nem fogadhatjuk. — Különös, hogy szerző ezen chronicon-nak meseszerű részleteit, mint pl. Szent-Istvánnak összejövetelét a lengyel királylyal, kinek birodalma egész Esztergomig terjedt, stb. nemcsak nem közli, de még meg sem említi ; holott ez azon mű hitelességére nézve igen jellemző lett volna. — A magyar nemzeti muzeumnak u. n. frankfurti codexét szerző a Hartvik-féle mű második kiadásának tartja, a többi Hartvik-codexeket pedig ugyanannak harmadik kiadásaúl tekinti, szintén puszta conjectura alapján ; mert hogy erről csak némileg is helyes ítéletet hozhassunk, valamennyi létező *) Monumenta liist. Ecclcs. Strigon, I. pag. 17. et 39.