Századok – 1881

Értekezések - HARTVICUS: Mátyás Flórián: Vita sanctorum Stephani Regis et Emerici Ducis. Bir. 692

694 történeti irodalom. művének második részében ígérkezik adni, valóban nehéz belátni. A Sylvester-féle bullában azon sorokat dűlt betűkkel adja, melyeket szerinte a bulla hitelességének leghevesebb védői is interpoláltaknak tartanak. — Ez így nem áll. Mert, hogy vannak a bulla védői között, kik azt interpoláltnak tartják, azt megengedjük; de hogy annak minden védője így vélekednék, az nem való. így pl. hogy többeket ne említsek: Stilting, Katona, Gfrörermitsein akarnak tudni a bulla interpolátiójáról. Sőt Gfrörer éles gúnynyal szól azokról, kik a bulla hitelességét szöveg-kritikai okokból megtámadják.— A pannonhalmi okmány az eredetiből van közölve a későbbi transsumtumok variansainak jelzésével. YI. szám alatt adja szerző Sz.-Istvánnak Imre fiához írt »De institutione morum« czimű intelmeit a bécsi császári könyvtár egy kézirata után a Batthyány- és Sambucus-féle kiadások variansaival. VII. alatt Sz.-Istvánnak törvényei következnek az admonti zárda kéziratából a Turóczi-féle bécsi codex, továbbá Batthyány ás Sambucus kiadásainak variansaival. Végül következik Sz.-Imre életrajzának szövege a mondseei codexből a velenczei és krakkai kiadások variansaival. Éhez csatoltatnak adalékul Temesvári Pelbárt beszédeiből és az említett esztergomi breviáriumból vett részletek. Eddig a munkának szövegi része, mely 148 nyolczadrét lapot foglal magában. A hátralevő 88. lapon a közlött darabok szövegére, korára, szerzőire, hitelességére vonatkozó kritikai »disquisitiók« következnek, melyekben az érvek hiányát gyakran szerzőnek merész conjecturái vaunak hívatva pótolni. Az I. disquisitióban a kisebb és nagyobb legenda szövegére nézve összehasonlítja szerző a melki és sz.-kereszti codexeket, kimutatván, hogy miben egyeznek meg és miben különböznek. Azután hosszasan bizonyítja, hogy a nagyobb legendának Hartvikból vett pótléka irályára nézve teljesen megegyez a legenda meglévő részével. Ami magától értetődik ; mivel t. i. Hartvik műve elejétől végig ugyanazon irályban van tartva ; a nagyobb legenda pedig, leszámítva a kihagyásokat, csaknem szórói-szóra egyez Hartvik művének előrészével ; nagyon természetes, hogy annak utórészével is egyeznie kell, mert örökké igaz marad, hogy : duo aequalia uni tertio, sunt aequalia inter se. Ennek bizonyítására tehát fölösleges volt hét lapra terjedő példákat fölhalmozni. A II. disquisitióban szerző a kisebb és nagyobb legenda korát és hitelességét veszi vizsgálat alá. A kisebb legenda keletkezését Kálmán király korának tulajdonítja; mivel t. i. a legenda irója Sz.-Lászlót »piae >) Papst Gregor VII. Bd. V. S. 872. 875.