Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

680 ADALÉK liogy Sinkainak a Hora lármája után is voltak ily botránkoztató szavai : hogy a mely Hóra-világ elmúlt, ö annál különbet állít, melyért fiskális kereset alatt is volt és nyelv-váltság büntetésén marasztaltatott el, a mi az ő nyughatatlan természetét s gondolatlan indulatos beszédűségét bizonyítja.« A Sinkai elleni vádak kétfélék voltak : 1. Személyesek, mik a püspök és főbb káptalani férfiak élete fenyegetésére vonatkoztak, 2. 'politikaiak vagy közcsendháborítási és államellenes irányúak. Ájul. 15. kihallgatott 14 tanú: főpapok, tanárok, tanítók s tisztes városi lakók vallomása teljes bizonyítékot nyújt azon kötelességmulasztásokra, rendetlen életre, verekedésekre s más erkölcs elleni tényeire nézve, a mikért a püspök őt hivatalától fölfüggesztette. Mikor neki a 7 kérdő és vádpont feleletre kiadatott, többnyire tagadta, egy részét módosítva elismerte, kötelessége teljesítésére nézve később bemutatott 3 bizonyítványt, egyet az alatta szolgált négy tanító mestertől sept. 3-ról, a mást Lerchenfeld József szebeni normális iskolai főfelügyelőtől aug. 19-ről, harmadikat a gör. egyesült esperestek dec. 18-án tartott közgyűléséből, de mind 1792-ből, a mikorra a vádak nem terjedtek ki, a mit a körülmények teljesen igazolnak. E bizonyítványok 1-jének egyik aláírója, Eogarasi Mihály tanítómester most épen úgy ellene vallott, mint a többiek. ... Ez első bizonyítvány azonban néhány becses román irodalomtörténeti részletet tartalmaz, a miknek megemlítését szükségesnek látom, hogy t. i. több oláh elemi kézikönyvet írt, valamint megjegyzendőnek tartom,1" az egyik tanú — Pap István prépost — vallomását is, mely szerint Sinkaiban a nemzeti érzület oly kizáró és erős volt, hogy a midőn a kir. főkormányszék 1791. a magyar nyelvnek a normális iskolákban taníttatását elrendelte, hogy a diák nyelvnek az legyen veliiculuma, ő a vezetése alattiakba nem hozta be, a miből következett, hogy oláliul kellett más iskolákban is a gyakorlatokat dictálni. Vádló — úgymond — nem látta igen nagy hasznát az ő igazgatásának ; mert alatta ugyan egy fiu sem tanult meg sem magyarúl, sem németül... De lássuk Sinkai imént említett művei. »Irt ugyan is ő, és nyomtatásban kiadott 1. egy kettős ABC-ét, egyiket németűloláhul, a másikat csak oláhúl. Az elsőben a német olvasást a nyelvvel együtt az oláhokkal alaposan megismertette, a másodikban az oláh mestereket és ifjúságot szabályosan olvasni megtanította. 2. Irt Oláh számtant, a mi azelőtt oláliul kiadva sehol nem volt. 3. Nyelvtant az iskolák számára, úgy, hogy azáltal nemcsak a tanulóknak, de a tanítóknak is a hazai szükséges négy nyelv, ú. xn. latin, magyai-, oláh, német szabályait könnyen érthetővé és felfoghatóvá tegye. 4. Oláh katekismust, mely nem csak az ifjúság-