Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

sinkai györgy életir atáh07. 681 nak és tanítóinak, hanem az egész oláh papságnak — mint egyedüli ily tankönyv — rendkívül szükséges és hasznos volt. írt még számos más müvet is — úgymond a bizonyítvány — de mivel azok nem tartoznak a normális iskolákra vagy nyomtatásban nem jelentek meg, mellőzik.« E bizonyítvány tartalmának az elébbi vallomással összevetéséből az tűnik ki, hogy valaki jó könyvíró lehet, de abból nem következik, hogy a tanításban pontos is. A vele közlött vádpontokra adott feleletéből jellemzőnek látom háromnak megemlítését. Arra a vádra, hogy templomban és nyilvános helyeken olykor ittas állapotában sirt, azt felelte : ha sírt, bűneit siratta. Arra, hogy az elfogott ujonczot magánál lappangtatta, úgy nyilatkozott, liogy azt már a megyével kiegyenlítette, miért kell ismét fölelevenitni ? Hogy szakácsnéja bűnös életű lenne, ő nem ismeri ez oldalról, a ki tudja, bizonyítsa be. A rendes tanuvallatás után nem sokára külön írásbeli panaszt adtak be ellene Wlád István, a fogarasi püspöki megye presbytere s a humaniórák tanára, 1794. jul. 18-án, Fogarasi Spiridion, a káptalani consistorium tagja, jul. 16-ról, László Philotheus a Szent-Vazul-szerzet volt prépostja és püspöki helyettes, jul. 18-ról, és Gyulai Konstantin, syntaxis tanára, szintén jul. 18-káról. Az első hite, neve aláírása alatt s pecsétével erősítve állítja: hogy Sinkai György a jul. 15-kén végbevitt nyomozás után az ő házába szokása ellenére kardosan és lármázva ment be s ott Gyulai Konstantin is jelen levén, sőt később Filipan Vazul philosophia tanára is megérkezvén, fenhangon kérdezte : Mit vallottatok ellenem ? sakkor kardját kirántván, kiabáló hangon mondotta: »Vagy én megbukom vagy a püspök, de én nem, mert én tanultam a jogot, tehát meg fog bukni a püspök. Most elveszíti a püspökséget, sőt meg fognak bukni négyen : Bobu, így nevezte gyalázólag Babb püspököt, Duhelarju, ezzel a névvel gúnyolta Tímár Mihály hátszegi vicáriust, Kujonu, e szóval kissebbítette Káján Demeter consistoriumi jegyzőt és helybeli papot, és Papp István prépost.« Ezeken kivűl még sokak becsületét sértette meg. Midőn kérték, hogy az efféléktől tartóztassa meg magát, azt válaszolta : ő már az összeesküvők és lázadók feje, s midőn újból intették ily szók ismétlésétől óvakodásra, kissé vártatva így felelt : »0 a fejedelem és haza ellen semmit nem kezd, ő csak a püspököt, mint vádlóját és az ő czéljainak társait támadja meg, s akkor kardját a jelenlevők nagy megrettenésére és életök veszélyeztetésével fölemelte, dühösen vagdalózott vele, mellöknek és nyakuknak méregette s fenyegetőzött, hogy ezután két halálos fegyvert fog hordozni: egy kardot és botot....« A második hasonló hitelesség alatt tanúsította, hogy Sinkait szemeivel látta jul. 16. délután mintegy 4 órakor kardosan, oly ittason bemenni