Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

s különösen aquincum vidékén. 659 mán. Ugyanazon időre teszik Mursa veszedelmét, s állítólag végső pusztulását is, melyet a katholikus hivők isten büntetésének tekintettek a miatt, hogy ez a város mintegy az arian eretnekség bástyája volt. A két város szerencsétlenségét nyilván különböző barbár nép okozta. Mert Pettaut kétségkívül a góthok szállották meg, kik arianus keresztények voltak. Ellenben az akkori Eszéket nem az ariánus góthok büntethették arianismusáért. Az egykorú emlékek megnevezte pusztítások a Száva és Dráva melléki Pannóniában mentek véghez, melyet a betört barbárok legközelebb találtak. Nem lehetetlen, idejök nem volta tartomány éjszakibb részeit is meglátogatni ; mert Gratianus császár 378-ban személyesen jő tekintélyes hadakkal Pannóniába, s pár évig hol Sirmiumban, hol Aquiléjában, hol felső Olaszországban tartózkodván, mintegy őrizni látszik nyugati birodalma keleti határait 382-ig, midőn Theodosius lecsendesíti az ellenséges barbár mozgalmakat. Mindamellett úgy látszik, elég kár és romlás történt Pannonia-szerte a népvándorlás kezdetétől számított csak negyedszáz év alatt is. Már391-ben egy kitűnő szónok, Latinus Pacatus, midőn nagy Theodosius diadalmenetét tartja Rómában, a magasztaló ünnepi beszédben czélzást tesz a barbároknak vidékünkön való dulására. A szónok Rómát beszéltetve, mondja : »Mind a mit letarol a góth, elrabol a hun, eltulajdonít az alán, az Arcadius vesztesége (Theodosius nagyobbik fia).« Elvesztettem, oh én szerencsétlen, a Pannoniákat, gyászolom lllyria gyászát s csak néznem lehet Gallia veszedelmét. Beszéljek-e polgáraitól megfosztott városokról, menekült nemesektől megnépesült pusztákról, magas tisztségeket viseltek koldusbotjáról, vesztéről, rablánczairól ?« De a szónoklat ezen része Theodosius uralkodása kezdetére, a 379—382-dik évre vonatkozhatik, s azért oly setét, hogy a béke szerző császár érdeme annál fényesebbnek tűnjék fel. Mert Pacatus így szól tovább : !) Tíllemout V. 153. a 378. évliez. Századok. 1881. IX. füzet. 44