Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

658 a eómaiság elenyészte pannoniában, az analógiák fölvétele a népvándorlás korában igen nagy tévedésekre vezethetne, különböző vidékeknek és városoknak sorsában különbségek mutatkozván. Még azt sem mondhatjuk, hogy Pannónia állapota egy-egy időpontban hasonló lett volna a szomszéd Noricuméhoz. Az egyenes adatok gyér volta miatt, mintegy a középkor szellemében, mi is inkább csak laza krónikát, mint rajzot adhatunk városunk ama koráról, mely rá nézve a pusztulás korszaka. A népvándorlás első nagy hullámcsapása 376-ban nem a pannon határokat támadta meg. Az Aldunánál bocsájtott be a bátyja halála után tanácstalanül maradt Valens 200.000 góthot, pedig előre tudhatta, hogy ily tömeget egy helyen élelmeznie lehetetlen, s az rablásra szőrül, ebből pedig harcz fejlődik ki. I. Valentinianus hiában merítette ki népe adóképességét a várak építésére. Ocscsének első dolga, hogy az akol erős palánkját önkényt, erős kényszerítő ok nélkül, nyitja meg a farkasoknak. A barbár népek most a hires limes háta mögött gazdálkodhattak, s bár vidékünkre a gótkok csak 400-ik év táján kerültek fel a mai Görögország felől, úgy látszik, ezen negyedszáz év alatt Pannoniában is történtek barbár dúlások. Már 378-ban úgy látszik, a húnnokkal vegyes vizigóthok áttörvén a Balkán hegység szorosait, Pannoniában is dúlnak. — Hogy a szomszéd quadok és szármaták is ezen évek zavarában kilesték az alkalmas időt boszujok töltésére, az elég valószinü a fenn vázolt viszonyokból. De Szt.-Jeromos is, az egykorú, mint egy alábbi idézetből kitűnik, tesz rá homályos czélzást, midőn 396-ban irván, mintegy husz évet említ, mely alatt másokkal versenyt a szármaták és quádok is dúlták a tartományt. A kedvező alkalom ezekre nézve leginkább 377-re tehető, midőn Pannónia katonai kormányzója a föntebbi téglafeliratban megnevezett Frigeridus, császára, Gratianus parancsára Thráczia felé vezérli hadait a góthok ellen, mint az egykorú Ammianus írja. Ugyanebben az évben tör ki egy nagy éhség, kapcsolatban a pestissel s egy marhavészszel, mely Pannónia felől terjedt ki a birodalom több részére. Úgy látszik, hogy a I. Valentinianus halálát követett néhány év alatt történt Poetovionak, a mai Pettaunak barbár kézre jutása, s mint írják, az ottani ariánus püspök árulása nyo-