Századok – 1881

Értekezések - NÉV NÉLKÜL VAGY CSAK JELÖLT KÖZLEMÉNYEK. - Európa mívelődés tört. írta Rézbányai; ism. - К-s 612

612 történeti irodalom. agyvelejének minden zege-zugát áthatja, s a sok tanulmány látszik minden lapján, minden során, de ha egyik-másik egyben-másban felülmúlja is a magyar írót, gróf Szécsen mindenikök jeles tulajdonából sokat egyesít magában, s egészben véve bármelyikkel győzelmesen állja ki az összehasonlítást. E mellett ő a mienk tetőtől talpig, esze, szíve, lelke, egész lénye magyar. Csak egy van, miről még szólani akarok. Kérdés támad bennem, hogy vájjon ez az egész írói működés nem csak nagyúri kedvtelés, tarka pillangó játéka az illatos virágok közt, ős erejében duzzadó ifjú enyelgése a gyenge múzsával? Oh ne hagyja félbe ezt a dicsőségteljes pályát. Mi ragyogó kincsekkel, óriás gazdagsággal nem csalogathatjuk íróságra, mint a francziák vagy angolok tehetnék, s a dicsőségnek is, a mit adhatunk, még a három tengerpart vidéke sem alkotja határfalát s kérdés : ha kiterjed-e Kárpátoktól Adriáig de lesz valami oly benső, anyagi mértékekkel meg nem mérhető jutalma, mely egész élettel felér, az a tudat, hogy áldozott összes létünk egyetlen értékes oltárán, az a tudat, hogy életének legédesebb óráit, az alkotás legszebb, legboldogitóbb perczeit hazájának, nemzeti irodalmának felvirágzására szentelte De nem, kérdést sem támasztok, kételyem sincs, a kit az égiek úgy megáldottak, ki szomját már egyszer oly üditőleg oltotta meg a dicső forrásokból, ki oly viszont szerető csókot nyert múzsájától, s kinek a játékok babérai körítik homlokát, az nem maradhat többé a tűzhely mellett, újra készül, újra megjelen a versenyeken. s újra küzd új diadalmakért, míg csak kebelében dobog a szív. DEÁK FARKAS. Európa művelődési történelme (helyesebben története), különös tekintettel hazánkra. Irta Rézbányai János. Pécs, 1878. 1879. 1881. (Első kötet I. fele 279 lap; első kötet II. fele 262 lap és második köt 387 lap.) Képzelni sem kell szebb czímü könyvet s bizonnyal sok ember találhat benne okulást is, gyönyörűséget is, habár némi kétkedéssel fog hozzá, midőn három izmos kötet kerül kezébe oly írótól, kinek soha nevét se hallotta. Örvendeni lehetne, hogy az irodalmi központtól távol is támadnak írók, kik jóakarattal és szorgalmas munkássággal áldoznak általános haladásunknak, írónk bizonyos tekintetben sajátságos felfogással bír, mert az ő nézete szerint két ezer év óta az emberiség legboldogabb kora a középkor s legnagyobb szerencsétlensége a renaissance. Ö megvan győződve a személyes Isten lételéről, ki a világot tettleg kormá-