Századok – 1881

Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A királyi regősökről. 553

A KIRÁLYI REGÖSÖKRŐL. (A Kemény Zsigmond-társaság Maros-Vásárhelyen f. évi május 8-diki üléséhen szerző által fölolvasott székfoglaló értekezés.) Árpádházi királyaink korában kelt okleveleinkben igen gyakran találkozunk a királyi s királynéi udvarnokok (udvornici) és cselédek (conditionarii) különféle osztályaival, milyenek a tárnokok, asztalnokok, pohárnokok, szakácsok, lovászok, szekeresek, vadás?ok, peczérek, solymárok, madarászok, halászok, kovácsok, kardhordók, igriczek (zenészek) stb., kik saját mestereik, ispánjaik alatt állva, a királyi udvar részére bizonyos meghatározott szolgálatot tartoztak firól fira teljesitni, s ezért a királytól vagy királynétól kaptak földet, mely fölött azonban szabadon nem rendelkezhettek, sőt a földdel együtt eladományozkatók is voltak. Ezen udvarnok és cseléd-osztályok jogi állásának szabályozását biztosan tulajdoníthatjuk első királyunknak Istvánnak, ki a keresztyén magyar állam szervezésekor udvarát a német császári s nyugot-európai királyi udvarok példájára rendezte, melyeknek ily megszabott szolgálatokra rendelt cselédeit a törvények és oklevelek ministeriales név alá foglalják. A szabadok és rabszolgák között állott királyi udvarnokok és cselédek osztályainak keletkezését Kún László korában élt krónikásunk Kézai Simon, kinek idejében, mint maga mondja, udvarnokokkal, várnépekkel, szabadosokkal és rabszolgákkal csak nem egész Magyarország tele volt, csak ugyan a keresztyén magyar állam megalakulása idejébe helyezi. Az ő e részben igen becses tudósítása szerint, a magyarok a vezérek korában »tömérdek keresztyén és pogány foglyaik közül némely derekabbakat magokkal vittek a háborúkba s nekik a zsákmányból némi részt Századok. 1881. VII. füzet. 37