Századok – 1881

Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A királyi regősökről. 553

a királyi juttattak, némelyeket pedig különféle szolgálatokra alkalmaztat­ván sátraik körött szoktak tartani, s ezen foglyoknak barmaik jövedelméből és csupán zsákmányból vala élelmök, mint a kánok­nak. Később azután, a mint a magyarok a bitet és keresztséget fölvették, a római egyház Gyeics vezérnek és szent István király­nak, miután a Krisztust megismerték, mint mondják, erős paran­csolatba adta, hogy ne zsákmányoljanak, s a keresztyén foglyo­kat ezentúl hagyják régi szabadságukban, minthogy a foglyok között sok nemes van. Minthogy azonban az ország igen tágas és néptelen vala, s az egész község a pápának nem is adá erre nézve megegyezését, utóbb a pápa ekként ada felmentést, hogy a fog­lyok földet miveljenek s a föld terméséből éljenek, mint más keresztyének. Azért is a foglyok, kiknek földjök nem volt, ön szántokból béradásra vállalkoztak, melyet uraiknak fizettek.« Látjuk Kézai ezen előadásából, hogyan s mikor keletkezett a ma. gyar földmives osztály, a későbbi paraszt jobbágyság. »Idő multával pedig, folytatja krónikásunk, miután a hit megerősödött, az ország előkelői kényökre akarván élni s számta­lan foglyaik lévén, nem engedék őket szabadon menni, mint a pápa akarja vala, hanem udvaraik szolgálatára rendelének közü­lök, kiket hazai néven udvarnokoknak neveztek. ') S jóllehet azon időben az ország több nemesei tétettek volt foglyaikkal ily szolgálatot, Kálmán, Gyeics király fia, idejében ez el lőn törölve. О az ilyes szolgálatokat foglyaitól egyedül magának akará meg­tartani, és a főpapoknak, kiknek foglyaiból ajándékozott. S nehogy a nemesek községe ezen eltörlést nehezen vegye, a király az ő foglyaikat az ország nádorának adá használni, kit a nemesség hasznáért tesznek.« így alakult Kézai szerint a királyi udvarno­kok és a főpapoknak ajándékozott foglyokból később az egyházi nemesek (nobiles praediales) osztálya. Elbeszéli ezután Kézai, hogy István király a magyar urak keresztyén foglyait, kiket azok, minthogy a zsákmánytól el kel­lett szokniok, nehéz munkákra szorítottak, maga költségén meg­*) A tősgyökeres magyar Kézai az udvarnak (nála latinul udwor­nici) nevet, mely nem egyéb, mint a szláv dvornik magyaros kiejtése, mint látszik, magyarnak hitte, és sejtelme sem volt arról, hogy az, valamint a pohárnok, komornyik, dusnik stb., szláv eredetű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom