Századok – 1881
Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az eltűnt régi vármegyék. Pesty Frigyes bir. 340
345 TÖRTÉNETI IRODAi.ом. volt. Pannónia és Dáczia geo- és topographiája rendszeres művelésben részesült : Ackner, Sulzer, Katancsicli a régiebbek, Torma, Gooss, Salamon, Korner s még mások az ujabbkoriak közül átölelőleg s bekatólag foglalkoztak s illetőleg foglalkoznak most is e szakmával, s ha e téren még nagyon is sok a teendő, úgy mégis másrészt már régen túl vagyunk a kezdeményezésen. E téren mi már csak javítunk, igazolunk, kiegészítünk, miként az minden fejlett stúdiumnál történik, míg a középkori topographia terén, mondhatjuk, jó formán még csak nem is kezdeményeztünk. Egyébiránt az ok, hogy miért fejlettebbek a régibb római korszakra vonatkozó geographiai ismereteink, mint az ifjabb középkorira vonatkozók, nagyon érthető. A római korszak világtörténeti jelentőséggel bír, s az egész continens tudósait Dácia és Pannónia ép úgy érdekli, mint a római uralom többi tartományai Afrikában vagy az Euplirát mellékén, a Pyrenacusok, az Alpok vagy Apenninek alján. Dáciát és Pannóniát tanulmányozta tehát a külföld is s Mannert, ükért, Forbiger, Marsigli, Franke, Reichard, Marquardt, Mommsen s mások, oly műveket tettek e tárgyra vonatkozólag közzé, melyek ismereteinket jelentékeny módon fejleszték. Természetes, hogy a külföldnek ezen érdeklődése nagyon megkönnyítette munkálkodásunkat, s minthogy az írott vagy vésett forrásműveken s a már egész irodalmat tevő segédeszközökön kivűl még a közvetlen autopsiât is érvényesíthetjük, nagyon is megfogható, hogy a római korszakra nézve geo- és topographiai irodalmunk nemcsak hogy fejlett állapotú, de a külföld hason irányú működésével szemben még irányadó is. Másként áll a dolog középkorunkra nézve. A külföld középkori geograpliiánkkal nem sokat törődött, eléggé mutatják ezt a Spruner-féle történeti térképek is, s lia a társországokban egyesek geographiai kérdéseket vitattak, az bizony nem történt más czélból, mint a földirati fictióknak a nemzetiségi aspiratiók igényei értelmében való megteremtése czéljából. És hogy tettleg mennyire valánk majdnem egy ezred óta lakott saját házunkban tájékozatlanok, szomorúan bizonyítja azon bevégzett tény, hogy virágzó provinciákat áldoztunk fel tárgytalan fictióknak. Az okiratainkban sűrűn előfordúló politikai és közigazgatási egyediségek liieroglyphek voltak még legjelesebb történetismerőink előtt is, s ha egyikük-másikuk alkalmilag magyarázó véleményt koczkáztatott felettük, az bizony ép oly kevéssé volt talpra esett, mint azon dicasteriumok vélelmezései, melyek nagy bölcsen a Tisza vidékén keresgélték azokat a történeti hírből ismert közigazgatási individualitásokat, melyek valamikor a mai Boszniában léteztek. Pesty Frigyesé az érdem, hogy az áthatatlannak tetsző