Századok – 1881

Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: A koronaőrző nemesek naplója 1790-ből. 335

különfélék. 341 nem törheti föl a pecséteket, az országgyűlés megnyitása után azonhau a karok és rendek előtt szorgalmazni fogja kívánságuknak teljesítését. A bandérium azonban abban a hitben élt, hogy »nem lehet a szentséges koronának a mostani esetit és környülállásait hasonlítani azon törvényes időkhöz, a midőn a pecsételések országgyűlésnek alkalmatosságával, közmegegyezésből mentenek véghez ; mert változott bezáratásának módja, változott őrizete is«. A koronát a polgárok sokfélekép a maguk tulajdonának tekinthetik s így, kivált az őrök, méltán kívánhatják annak megszemlélhetését. A mi a pecsétek feltörését illeti, elég országos ember van már együtt Budán, azok ép olyan jól lepecsélhetik megint az egyszer fölbontott ládát; »de még nagyobb erősségnek tartathatik a néma pecsétnél a nemes, vitéz bandériumoknak igaz vérrel és hívséggel buzgó, éjjeli, nappali gondos őrállásuk, bátor és szemfül-vigyázásuk.« Kijelentvén tehát, hogy kívánságuktól el nem állhatnak, az országbíró már az első ülésben igérte szóbahozni kívánságukat s megmutatta a bandérium követeinek a láda lepecsételt harmadik kulcsát s biztosította őket, hogy számukra, eljárásukról, bizonyságlevelet állít ki. — Orczy László fővezért pedig, ilyenképen megnyugtatva, az iránt kérték meg, hogy az őrváltás ezentúl déli 12 óra helyett, mikor a nap heve az embert és lovat egyaránt ellankasztja, reggeli 8 órakor történjék meg, a mibe ő bele is nyugodott. Sőt Orczy a koronaőröknél is közbenjárt érettök s május 31-én személyesen jelentette, hogy gr. Nádasdy és gróf Keglevich még aznap megmutatja nekik a lepecsételt ládát. Úgy is lett. »Fölmentek — mint az Erdődy Lajos által szerkesztett jegyzőkönyv mondja — azon rejtekhelyhez, hol a szentséges korona tartatik; a rejteknek három tetemes és erős lakatokkal hezárlott külső és három kemény vas pléhekkel bekulcsoltatott belső vas ajtait a koronaőrző két méltóság tulajdon kezeikkel felnyitván, bevezettek bennünket azon rejtekbe.« A tamáskodók rendre vizsgálván a pecséteket, azokat sértetlenül találták s evvel egyelőre beérték ugyan, de addig is, mig magát a koronát színről színre láthatnák, ezt is elég fontosnak tartották arra, hogy külön jegyzőkönyvet vegyenek föl róla. Junius 4-én Bihar bandériuma megérkezvén, a szabolcsiak egyelőre nekik engedték át a tért. Ekkor általában véve sűrűbben váltakoztak a bandériumok, minthogy a Pestre hirdetett országgyűlés kedvéért a vármegyék vetekedve siettek a fővárosba; a bihari bandériumnak két kapitánya például, Beöthy Imre és Domokos Lajos egyúttal diaetai követ is volt. — Junius 8-án már Zalára került a sor s 10-én Tolnára; úgy azonban, hogy megosztották egymással a vigyázást. Junius 13-án déli féltizenkettőkor a koronát a második emeletről levitték köz-