Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

260 TÖRTÉNETI IROllALOM. elemen gyógyíthatlan sebet volt ejtendő, mert a cseli uralom a messzi, német lakta bódított vidékek felett csak az esetre lehe­tett volna tartós, ha az anyaország maga nemzeti átalakuláson esik által. Azon percztől fogva — a huszita vallás keletkezési idejére czéloz Gindely — hogy ez átalakulás ellen küzdeni kez­dettek, ez uralomnak szükségkép vége szakadt. A cseh államnak korlátolt terű, de új fejlődését akkoron, mikor a szláv elem az új vallás segélyével fölülkerekedett — egyrészről a belső viszá­lyok, más részről az országnak uralkodókban való szerencsétlen­sége gátolta meg, úgy, hogy csak Habsburg Ferdinand megvá­lasztásával állott elő ismét a régi rend ; de e királyukkal egyide­jűleg a német befolyásnak kapu nyílt. E német behatás daczára, csehek kormányozták az országot, és lett volna remény az elvégre mégis mindinkább elnémetesedő kormányt megfelelő szolgálatté­telek által »a cseh nemzeti önállóság hű őreivé tenni.« E kilátás megszűnt, mihelyt az alattvalók kath. vallású fejedelmük ellen felkeltek, az pedig országát fegyverhatalommal gyűrte le, és hogy a saját czéljait előmozdítsa, épen önállóságától fosztotta meg. Leghamarább az ország új közigazgatásán volt észrevehető, mert ennek szálait bécsi kezek vezették, de még világosabban a hét évvel utóbb kibocsátott új alkotmányon, mert midőn 1627-ben az új alkotmány (Landesordnung) közzé tétetett, már nem akar­ták cseh nyelven kihirdetni, és csak német nyelven nyomtatták. »Élesebben és határozottaban nem jelezhette a bécsi udvar az irányt, melyet követni akart.« Ha Csehország történetéből azon lapokat olvassuk, melyek azon bánásmóddal ismertetnek meg, melyben Csehország e kor­ban a Habsburg dynastia részéről részesült, a nyert kép meglepő sok analógiát nyújt Magyarországnak későbbi történetéhez. A felségárulási perek után az alsó-pfalzi háborút irja le Gindely és az ímió teljes felbomlását. »Digby követségi útjá«­nak czime alatt megismertet Fridrik erély és gondtalan, gyer­mekes és hóbortos viselkedésével, és a dühben szenvedő Jakab­bal, ki buzgó parii amentje akaratának nem enged, mert nem erő­vel, de »felülmúlbatlan« eszének ki nem játszható fortélyaival akar veje és unokái sorsán segíteni. De Digby lord missiója töké­letesen füstbe ment, mert a császár a bajor hódítási vágyok con­sequens nyomása alatt Fridriket restituálui vonakodott, és csak oly alkudozásokra nyilatkozott késznek, melyekkel Fridrik az Alsó-Pfalzot megmenthette volna. Mivel azonban ez ügyért áldozni mitsem akart, beleegyezésével a háború ismét kitört. (1621. october havában.) E helyen szúr szerzőnk az újonnan kitört háború leírása elé egy hetven néhány lapra terjedő fejezetet »a hamburgi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom