Századok – 1881
Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253
TÖRTÉNETI IRODALOM. 261 nikolsburgi alkudozásokról és a Bethlennel kötött békéről.« Sietünk megjegyezni, hogy ezen ötödik fejezetnek mind terjedelmes helyzetén, mind compositióján mintha meglátszanék, hogy utólag lett beillesztve, mert azon modor szerint, melyben Gindely az első három kötetet, sőt a negyedik kötetet is (ezen ötödik fejezet után következő részét is beleértve) megírta, e fejezet hiánya az egész műben mintha nem vált volna érezhetővé. Az egészbe, felette részletes előadásban a Magyarországban történtek, mint a bécsi, és részben Fridriknek politikáját folyton módosító körülmény, helylyel-közzel a szükség szerint mindig beszövi ugyan, de csak lappangó elemként, nem többé, sőt kevésbbé, mint a Madridban, vagy Rómában történtek, úgy hogy ha nem is csak magyar, de csak szakavatott olvasó érezhetett e tekintetben hiányt. És mégis, hogy e fejezet közbe lett szúrva, minden hiányossága mellett csak most látszik egészen, mily szükséges volt ezen, a cseh állapotokra annyira ható viszonyoknak teljesebb ismertetése. Tényleg úgy van, hogy az előttünk fekvő kötetet Gindely már majdnem megírta volt, mikor a magyar levéltárakat jött kutatni 1879. tavaszán. Talán őt is meglepte, hogy a magyar viszonyokat közelebbről kell ismernie, baj, hogy talán még sem annyira az események logikáján szerves összeköttetés, mint inkább a szerző egyik kiváló sajátsága, a legtágabb körű teljesség kedveért. A magyarországi levéltárakban előszava szerint »fontos archivaliáknak rendkívül gazdag tömegét« lelte, és ezekből alkotta e fejezetet, melyben ugyan korántsem kifogástalanul, de mindenesetre jobban ítél Bethlen szerepléséről, mint az előbbi kötetekben. Nagyon elősegítette e javulást Szilágyi Sándornak épen 1879-ben közzétett : »Bethlen Gábor fejedelemnek kiadatlan politikai levelei« czimű publicatiója, a mint Károlyi Árpád, ki Gindelyt Bethlennek a műve második kötetében adott elfogult jellemrajzáért erősen megkorholja, e negyedik kötet megjelenése előtt írta : J ) »Ha Gindely e levélgyűjteményt (a Szilágyiét) ismerhette és használhatta volna, bizonynyal más rajzot nyújt vala Bethlen Gáborról.« — Ezen gyűjtemény ismerete tényleg meglátszik azon lapokon, melyeket Gindely a 4. kötetben ír az erdélyi fejedelemről. De lehetetlen is lett volna, hogy a külföldi historikust, kit Bethlen hatalmas, rendkívüli tiszteletet keltő és mindamellett a lelkesedésig rokonszenves személyisége mind elejétől fogva kellően érdekelni nem tudott, az anyag pontosabb ismerete, ha a tenyéren fekvő eseményeken kívül a mélyen, a legmélyen fekvő indokokat nem is kutatta az előbbinél különb, Bethlenre nézve határozottan kedvezőbb ítéletre ne kényszerítse. J) Budapesti Szemle XXII. köt. 257. 1.
