Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

TÖRTÉNETI IRODALOM. 259 clasági és politikus jelentőségéről. Úgy tartjuk, hogy e korban nem létezhetett politikai intézmény, mely oly erőszakosan tudta volna a gazdasági életet egész terjedelmében megváltoztatni, főleg háborúk után, mikor a birtok-viszonyok úgy is ziláltak, mint égen ezen óriási confiscatiok, melyek (a 91. lapon említett terv szerint) az összes cseh földbirtok két harmadára voltak kiterjesztendők. Annál felötlőbb, hogy Gindely nem foglalkozik e reform meszszire ágazó következményeivel, mert d'Elvert, kire különben igen gyakran hivatkozik, e kérdés rendkívüli fontosságára sürgetőleg utalt.*) — Sokkal több előszeretettel festi a másik törekvésnek, az ellenreformatiónak sensationalis regény színezetű hálás themáit: mint védik a protestáns papok egyházaikat a katholikus bevonulás ellenében, mikép híveiket, mily érzékenyen búcsúznak el ezektől, mikép kergettetnek ki az országból és egyéb részleteket, minőkre hazai történetünk frappans analógiákat mutathat lel. De világosan hivehető az is, hogy az osztrák ház nemcsak a cseh vallás-felekezetet szándékolta elnyomni, banem a római egyházzal már kibékült és ettől csak a comnumióban eltérő régi utraquismust is. És látszik, hogy Bécsből, hol e korban csak kissé kényes körülmények között szilárdan és czéltudatosan cselekedni nem tudtak, és mindig csak az aggasztó benyomásoknak engedtek, egészen föltétlenül akartak uralkodni azon terrénumon, melyet léptenként hódítottak meg. Élihez az elsőnek jelzett törekvés, az alkotmány csonkítása okvetlenül szükséges eszköznek mutatkozott. A cseh és morva rendi alkotmány, mely Cseh- és Morvaország önczélját volt hívatva megvalósítani, hogy a dynastia magasra törő czéljainak folyton hathatós eszköze lehessen, változatlan nem maradhatott. Egy sajátlagos önczélnak más, idegen czél alá rendelése pedig mindig erőszakos lépéseket igényel, minőket az állami életben, ha nem revolutio csak absolutismus alatt követhetni el. Ennek bevezetésére pedig a legkipróbáltabb eszköz provisorius kormánynak vagy helytartónak kinevezése. Csehországban egymásután mindkét eszközt alkalmazták. Helytartóúl Maximilián azelőtti subeommissariusát, Liechtenstein lierczeget, Morvába az alamóczi érseket, Dietrichstein bibornokot nevezték ki. És evvel betetőzte Ferdinand azon rendeleteit, melyek Csehország nemzeti fejlődésének véget vetettek. Egészen eredeti, önálló módon, mint Európa nagy nemzetei, Csehország úgy sem fejlődött ki, mert hatalmasabb szomszédainak nyomásától egészen sohasem volt ment. Állami élete is már századok óta betegeskedett, mert II. Przemysl Ottokár (1200 körül) és IV. Károly (-j- 1379.) alatti virágzás következetes haladásában a szláv !) Beiträge zur Gesell, cl. Rebbel etc. IV. 231 r. d. 17*