Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

DALMÁTIA LEVÉLTÁRAIBAN. 22.'5 a liber ruber a pannonhalmi apátság részére adott királyi és pápai okleveleket tartalmazza, a liber privilegiorum a zágrábi káptalan részére adottakat, s a másik a toplicai sz. Mária monostoréit. A zárai Polycorion az ottani sz. Kozma és Demjén-kolostor actiát foglalja magában. A Polycorion (neveztetik Picus vagy Topicusnak is) kis folio hártyacodex, 35 beirt s néhány beíratlan hártyalevélből álló Tartalmaz mindössze 50—54 oklevelet, melyeknek legrégibb darabja Crescimir horvát király 1069-iki oklevele, legfiatalabbja pedig egy 1367-iki birtokviszály fölötti itéletlevél, mely Nagy Lajos alatt (regnante serenissimo principe domino nostro natural! domino Lodovico dei gratia illustrissimo rege Hungáriáé) kelt Az oklevél gyűjtemény maga — Írásáról ítélve — nem sokká később kelhetett ez oklevél datuma után. Ezen, körülbelül 50 oklevél közt azonban nincs sok magyar királyi kiadvány, a mely hazánkat közvetlenül érdekelné. Közvetve természetesen valamennyinek van érdeke reánk nézve, mert a legtöbben említés történik a magyar fensőségről, ily módon : »temporibus domini nostri Belae dei gratia invictissimi regis Ungariae, Dalmatiae, Chroatiae atque Ramae« vagy : »Regnante Andrea tertii Belae regis filio Hungáriáé, Dalmatiae, Chroatiae, Ramae Serviaeque rege feliciter.« Közvetlenül érdekelnek: Endrének mint duxnak 1200. és ÜL Béla 1183. oklevele; ezeknek szövegét egyedül a Polycorion tartotta fönn; és II. Endre 1210. nagy privilégiuma, melynek eredetijét is szintén a zárai tart. levéltár őrzi. Sajátszerű, hogy a Polycoriont nem az eredetiekből állították össze, hanem az eredetiekről a Polycorion Íratása korában készített másolatokról. Mit a következőből lehet kimutatni. II. Endre 1210-iki oklevele megvan eredetiben és egy XIV. századi egyszerű másolatban, mely több tulajdonnévben az eredetitől eltér ; ugyanezen hibák a Polycorionban ismétlődnek Az egyszerű másolatban a szöveget az oklevél pecsétjének pontos leirása követi, ily módon : »Sigillum dicti privilegii est magnum compositum et compaginatum ex cera alba, appensum in medio litterarum scripturae paginis sen privilegii, cui est appensum dictum sigillum in cordulla sericiscolorum videlicet: rubei, croce