Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

KUTATÁSOK DALMÁTIA LEVÉLTÁRAIBA». 215 A múlt nyáron végre megvalósíthattam czélomat; és Thallóczy Lajos barátommal hosszabb tanulmányi útra indúltam. Czélunk volt Horvátország és Dalmátia levéltárairól általános képet szereznünk, a mennyire ezt időnk rövidsége megengedhető. Érdeklődésünket különösen Dalmátia kelté föl ; azon országról, mely századokon keresztül szoros kapcsolatban állott Magyaror­szággal, nem hittük, hogy nagyobb számmal ne tartalmazna vonatkozásokat levéltáraiban hazánk történetére; azzal a remény­nyel is kecsegtetők magunkat, hogy kétségtelenül gazdag levél­táraiban sikerülend egyetmást, eddigelé ismeretlen adatot fel­fedezni. Tudtuk, hogy nem fogunk teljesen járatlan ösvényen haladni, s hogy Dalmátia levéltárait előttünk is már többen vetették beható vizsgálat alá. Ismertük Wenczel Gusztáv akkor bécsi professor tudósítását Stájer-, Horvát- és Dalmátországokban, a magyar tengermelléken s a hajdani velenczei köztársaság szárazföldi tartományaiban tett tudományos útjáról.1) Jelentését, mely első­beu ismertette azon földrész levéltári kincseit, csakhamar több követte ; így Taubner Károly kétrendbeli rövid tudósítása ;2 ) , I rneth Józsefé (a bécsi állami levéltár jelenlegi igazgatója atyjáé), ki leginkább archaeologiai szempontból szólott Istria és Dalmátia emlékeiről, és másoké. De mindez ki neiu elégített, s ki nem elégíthetett különösen engem, ki oklevéltani szempontból akartam e levéltárakat vizsgálatom tárgyává tenni, anyagot gyűjtendő Árpádkori diplomatikánk, az akkori cancelláriai praxis, az okle­velek külső tulajdonságainak megállapításához. Czélomat elérve hittem, mikor a magyar tud. Akadémia közbenjárása és ajánló levele előttem a dalmátiai tartományi levéltárak zárait megnyitotta, s llodich báró, a helytartó, készsé­gesen megengedte azok átkutatását. Munkához fogtam tehát ; de mielőtt az átvizsgált tartományi levéltárak kincseire térnék, szük­ségesnek tartom, hogy azokról általánosságban pár szót szóljak. Azon históriai föld, mely oly nagy szerepet játszott Magyar­ország és Velencze történetében, melynek minden városához í) Magy. Akad. Ért. 1843 — 1. 17 0. 2) U. o. 1843 — 4. 185, és 1847. 155.

Next

/
Oldalképek
Tartalom