Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

216 KUTATÁSOK históriai emlékek és traditiok egész sora fűződik, levéltárak tekinteteiében egykor sokkal jobban állott, mint jelenleg. Kitéve folytonos harczoknak, melyeknek úgy színhelye mint tárgya volt, csak romját volt képes levéltárai egykori gazdagságának megmenteni. Két levéltára Dalmácziának azonban valóban gazdag, a zárai és ragusai ; mindakettő tartományi levéltár, melynek használhatásához a tartományi helytartó adja az engedélyt. Az első gazdaggá lőn azáltal, hogy benne egyesítették a feloszlatott kolostorok, melyekben Dalmáczia nagyon bővelkedett, actáit. Oda kerültek a nonai oklevelek, a zárai sz. Kozma és Demjén (monasterium s. Cosmae et Damiani) és sz. Grisogon (s. Grisogoni) monostor irományai stb. A ragusai jelenlegi gazdagságát azon kitűnő gondoskodásnak köszönheti, melylyel a függetlenségökre féltékeny polgárok minden korban híven megőrizték azon alapot, melyre kiváltságaikat fektették ; s valóban ezen ragaszkodás históriai traditióikhoz okozta, hogy úgy a magyarok, mint a velenczeiek s törökök ellenében sikerült belügyeikben autonomiájokat megtartani, s azt, hogy tökéletesen egy külső hatalomnak sem sikerűit ott állandóan meggyökereznie. A többi város oklevelei szétszóródtak a uagy világban. Spalato oklevelei Bécsbe kerültek, az ottani káptalan csakis egy kevés töredéket őriz a régiekből és a Farlati által készített másolatokat. Trau városa jelenleg elpusztúlt falú ; levéltára töredékeit tán Bécsben és Yelenczében kell keresnünk. Sebenico actái Bécsbe s részben Jankovich gyűjteményével Budapestre a nemz. Múzeumba kerültek. Tartalmaz sokat a zárai érseki, az ottani városi levéltár is, vannak oklevelei a zárai sz. Ferencz-rendű kolostornak is, de sokkal újabb keltűek, hogysem az én kitűzött czélomnál számításba jöhettek volna. Legérdekesebbek, s rám nézve tán legértékesebbek a Bécsben őrzött spalatói s részben scardonai oklevelek voltak. Számuk r nem nagy ; mert az általam fölvett korszakból, az Árpádkor első két századából mindössze öt eredetit találtam köztök. Farlati ezeket mind ismerte, és munkája nyomán Fejér is fölvette gyűjteményébe ; de oklevéltanilag még nem vizsgálta senki, s különösen azok formáira nem volt eddigelő senki tekintettel. Pedig azok