Századok – 1881

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban - II. 115

A RÁKÓCZI-KORBAN. 129 meg neki, menjen az commendánshoz és mondja meg neki : holnap hat órakor állítsa a piarezra az egész gvarnizont és minden compániábúl négy-négy legényt ; és az eommissáriusnak is készen köll lenni, — te is elgyüsz, holnap megindulunk, holnap pedig négy mélyföldet el köll mennünk. Tudom én, hogy tik (t. i. a hajdúk) kassaiak vagytok és máisok elszökött közületek : azokat én tudom, hol vannak, mind fölszedem őket, és megyünk innen Rozsnyóra, onnan Lőcsére és Késmárkra, Kassára, onnan az Fölséges Fejedelemhez. Valameddig mink oda nem jutunk : sem tikteket, sem engemet nem jog senki látni, — mégis, valahol elmegyünk, az strázsákon mindenütt fegyvert fognak praesentálni ; azután osztán megmutatom magamat, ki vagyok én ? ! Kikeletkor pedig az Fölséges Fejedelemnek sok hadai lesznek, és a mikor megütköznek az ellenséggel, én is jelen leszek, — de nem fogtok szaladni, mint eddig ! En arra mondom neki : Váljon jó lélek vagy-e ? Arra felele, hogy én jó lélek vagyok, és nem jöttem ide az ti gonosztokra, hanem javatokra ! . . . Azalatt csak. eltűnt s elment. Akkor is voltunk tizenketten : de sem őket, sem engemet nem látha.tott senki. Azt is mondotta, hogy : Vagyon nekem Lőcse és Késmárk táján hatszáz olyan emberem, mint mink vagyunk, a leiket senki sem lát.«. Továbbá még ezt vállá a hajdú, hogy a várparancsnok, kinek ő a csodaemberről jelentést tőn, meghagyá : »Mondja meg néki (t. i. a láthatlan embernek,) ha mi dolga vagyon, minthogy énnekem nem hiszen, — menjen commendáns uramhoz, és ő Kegyelme előtt jelentse meg magát ! De arra semmit nem szóllott, hanem engem kézen fogva, el akart vinni magával, — én pedig ki ragadtam az kezemet az kezébül és bementem a szállásomra. Valahányszor láttam azon embert : mindenkor tiszta vörösben volt, szép paszományos köntösben, és az övi megett volt egy pár puska (pisztoly), az nyakában egy karabély ; és többi is mind vörösben voltak.« Eddig a sajátszerű vallomás, melynek magyarázata legvalószínűbben az lehet, hogy a tüneményes vörös vitézeket látó hajdú vagy tetteté az egész dolgot, — így akarván a hadi törvény szigora alól kiszabadúlni ; avagy elméjében valamennyire háborodott, legalább is beszámíthatlan képzelgő vala, — a minthogy a hadi szék tagjai is ezen utóbbi nézetet táplálták felőle. De azért a csodálatos látomány a zendülésben bűnrészes hajdút végzetétől meg nem mentheté. Ugyanis, miután szerencsétlen tébolygó, a kínvallatás után is állhatatosan megmaradt láthatatlan vörös vitézeiről eléadott regéje mellett : őt, mint gonosz lélektől megszállottat, — az ú. n. hóhérbástya szédítő magasából alátaszíttaták bakókéz által a murányi mélység életölő gyilkos szikláira Mert az azon kor büntető-codexei szerint, a tébo-Századok. 1881. II. füzet. 9