Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - I. 97

KÉRDÉSHEZ. Ill Bécs környékén és távolabb is a szlávság nem hatalmasodott volt el, mert az avarság fenmaradhat vala. Egy emberöltővel azután a magyarok jönnek elő s már 905-ben vagy 906-ban vége lőn a keletkezett morva hatalomnak. — A magyarok is, úgy mint az előtt az avarok, az Ensig terjedének, megsemmisítvén az »Ostmark«-ot, a mellynek politikai felügyelete alatt az avarok is állottak volt, egyházi fejők a passaui püspök lévén. A 955-ki nagy veszteség után visszanyomatának a magyarok, s megújúla az »Ostmark«, melynek »Osterreich« nevét III. Ottónak 996-dik évben kelt oklevele mutatja legelőször. A Fertő és a hozzátartozó nagy láp, a Han vagy Hanság, valamint a, Sárvíz, azaz Lajta, sőt Bécs is azon időben kapták meg neveiket, a melyben ott a németek még nem uralkodnak vala. A Bécs név kiváltképen figyelemre méltó. A latin Vindobonk-hól lett a Vienna, Wien név, mely a szlávoknál is Viden. Kell hogy a Bécs névnek ugyanazon forrása legyen, a mely a Fertö-é, Hanság-é, Sárviz-é is. A magyar királyság első idejében besenyők mutatkoznak az ország nyugati szélén Austria ellenében ; már a Pozsonyba szorult Salamon királyt védelmezni akarják, de nem bírják a besenyők. 1146 táján a mai Mosony megyében székelieket is találunk a besenyők mellett ; mint 1116 tájon Pozsony megyében. Tebát az ország nyugati szélén, kiváltképen a Duna jobb partján, avarok, magyarok, besenyők, székeliek következnek egymásután, s ha a magyarok nem találtak elő avar neveket : tehát ők nevezék el a nagy tavat, a nagy lápot, az ottani folyót és a római Yindobonát, s a magyar elnevezéseket a besenyők és székeliek — bárminő nemzetüek voltak is azok — nem változtatták el. Különös véletlen, hogy 1146 tájon említi meg először a magyar krónika a mosonyi székelieket ; tiz évvel előbb pedig, 1136-ban, Lipót, ausztriai márkgróf, a szent-kereszti cziszterczita apátságot alapítá meg. Ez hamar a magyar királyok kedvezését is megnyeri. Már III. Béla (1173 —1196) úgy ápolá, mint a magáét, úgy segítgeté, mint a sajátját s vigasztalá bő ajándékkal, ezt írja fija Imre király 1203-ban, ki hasonló indulattal viseltetik vala Sz.-Kereszt iránt. Azért adományoz ennek egy birtokot (praedium), mely a Mosony vára hatósága alól ki vala véve, hogy úgy bírja, a mint az előtt a besenyők bírták volt, s a melynek