Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - I. 97

106 A SZÉKELY eli, havas-eli, szék-eli, volt, mely írás és kiejtés, lassankint, de helytelenül, erdély, székely-félévé lett, a mint a Havaselhűl a félreértés havasal-t csinált ; végre kitetszik az eddigiekből, hogy a székel valóságos jelentése a belsőnek külseje, az, mit a középkori latin nyelv marchid-nak nevezett volt.1) Szabó Károly nem fogadja el a szék-el (szék-ely) szónak < taglalását és értelmezését, hanem azt nemzeti névnek tartja, melyet nem értünk, mint nem értjük a besenyő, kún, kozdr, és számos más nemzeti nevet. — Az én taglalásom és értelmezésem úgy látszik, világos ; szerintem, a szék-el-1 szék-eli-1 oly bizonyos értelmű, mint р. о. a jász. Szántszándékkal említem meg ezt, mert az is bizonyítja, hogy sokat újra kell tanulnunk. Szabó K. is az tavali Századok 496. lapján a » Sagittarius «-t Íjásznak nevezi magyarul, mint én is az Ethnographiámban neveztem volt, követvén az általános szokást. Pedig ez hibás ; a régi helyesebb nyelvszokás nem ismerte az íjász szót, ezt csak a jász nemzeti név helytelen magyarázata szülte nekünk. Ha tekintjük a lovász, vadász, halász, madarász, kanász, ökrész, kertész-féle nemis sok magyar szókat, látjuk, hogy az ász, ész képző azt jelenti, a ki valamit nevelés vagy megszerzés, megfogás végett gondoz, de nem azt, hogy mivel gondozza vagy fogja el azt a valamit az illető ász, ész. A vadász, madarász, halász, ijjal, hálóval stb. ejti vagy fogja vala el a zsákmányát, de ha a szerszámát akarta kifejezni a nyelv, a vadászt íjjas-nak, «?/i7as-nak, nyilazó-nak, soha nem ijásznak, valamint a halászt is hálós-nak nevezte (populorum nostrorum retiferorum, qui vulgo halous mmcupantur. Egy 1264-ki oklevélben Hazai okm. f. pag. 63). Rajtam kívül más is tette ezt az észrevételt, közölvén a Nyelvőrben, a melytől ne iszonyodjanak a historikusok. A Nyelvőr felvilágosítása után3) nem volna többé szabad a jászokat az íjász szóval bolygatni. A jász szó kim-török Jerney János »Magyar Nyelvkincsek Árpádék korából« (Pesten 1854.) ezímü munkájában Köxös-cl-t is felhozza »Kuruseleo, Koarus-elu« 1266. 1295-beli oklevelekből. A Hazai okmánytár VI. köt. 16. lapján a Képeze folyó mellett Vas-megyebeu »terra ipsorum Keurus-elv vocata« fordul elő. Alkalmasint több ilyen vidék- vagy tartománynév lappang még a már kiadott oklevelekben. 2) Nagy Gyula. Nyelvőr, 1877. évfolyama 349 — 351. lapjain.